Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - VITA - Bertalan Lajos: Értem - szeretem, nem érem - nem szeretem
vita BERTALAN LAJOS ÉT Értem — szeretem, nem értem — nem szeretem... Egy és más a közérthetőségről A vitához fűződő első észrevételeimet akkor fogalmaztam, amikor még nem jelent meg Rózsa Gyula újabb írása a Kritikában, s még nem ismerhettem Németh Mihály válaszát sem. Most — ezek ismeretében — sem változtatok akkori véleményemen. A két utóbbi keletű vitairás kemény és helyenként már-már kíméletlen hangnemét (talán valami személyeskedő vagdalkozás is látszik bennük; az indulat hevességével magyarázom, s mint az elkeseredett viták velejáróját, tudomásul veszem. A toll hegyes fegyver. Számomra persze nem olyan könnyű a dolog, mint Németh Mihály szobrászművész barátom számára (aki azt írta előző levelében, hogy ..mindkét fél bőrébe egy kicsit bele tudtam bújni”). Nekem éppen ez a bőrébe belebújás képessége nehezíti a dolgomat. Rózsa Gyula bőrébe mivel magam is elkövetek időnként képzőművészettel foglalkozó cikket, én is belebújhatok. Virágos Mi- háíyéba pedig, mivel magam sem születtem absztrakt képek tudoraként, s odahaza a falunkban városra röppenésemig szentképeken kívül másféle műalkotást nemigen láthattam, ugyancsak nem nehéz. S ha most ehhez még azt is hozzáveszem, bár az előző sorokból már kitetszik, hogy Németh Mihályt emberként és művészként is becsülöm és tisztelem, a vitatott Bartha László művészetét úgyszintén, absztraktjait talán még jobban, mint ..közérthető” munkáit, akkor már nem is kell bizonygatnom e sorok szülési fájdalmait. E „rokonszenvnyilat- kozatok” után akár le is tehetném a tollat, illetve még azt kanyaríthatnám ide a teljesség kedvéért, hogy Rózsa Gyula írásait érveinek súlya és következetessége miatt a szakmabeli elismerésével szoktam olvasni. Csakhogy a véleménynyilvánítástól ez sem ment föl. Itt viharzik a vita az ablakunk alatt, s nem két-három ember ügyéről, hanem kultúrpolitikánk, művészetpolitikánk, szemléletünk alakítása közös dolgairól. Ebben a közügyben a süketnémát megjátszani felér egy harsány és félreérthetetlen állásfoglalással. Mivel a vita egy sor szerteágazó kérdést vet föl, kérdőjelez meg, részletes kifejtésük nagyobb terjedelmet igényel, mint amennyit egy hozzászólás megenged, ezért csak a szerintem legfontosabbak egyik-másikát igyekszem megközelíteni. 1. Bartha László Petőfi-illusztrációi Virágos Mihály és Németh Mihály sze264
