Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: A munka hőse
meglátjuk, szólt a biztatás, ha felvétel lesz, szólok”. Egy darabig még várnia kellett, 29 évvel ezelőtt nem a gyárak keresték a munkásokat. A szombathelyi szövőgyár is éppen hogy kezdett éledezni romjaiból szovjet segítséggel, nyersanyaggal, a dolgozók két keze munkája nyomán. 1946. május 27-én állt munkába, éjjeli műszakba. Betanulási ideje két hét volt. Ügyes, fürge kislány lehetett, mert nagyon jól, egy életre szólóan, hibátlanul tanulta meg a pamutszövést, lett — nyugodtan mondható — a mestere. Emlékezete szerint azonban nagyon esetlen és gyámoltalan volt. Azért is foglalkozik szívesen a fiatalokkal, mert magára ismer bennük. Amilyen csendes és szerény kezdettől fogva, annyira szorgalmas, segítőkész és sikeres munkás. 1955- ben sztahanovista: tervét jelentősen túlteljesítő, munkamódszerét másokkal megosztó, kiváló munkás: 1972-ben a könnyűipar kiváló dolgozója. 1975. április 4-ére nyerte el tizennegyedszer a Kiváló Dolgozó jelvényt. Tagja a ,,C” műszak VII. parti szocialista brigádnak. Példája nagy vonzerő a munkában, a fiatalok nevelésében. Mióta csak dolgozik, három műszakban dolgozik és teljesítménybérben. Minden harmadik héten éjjeles. A nagy kitüntetés után is éjjeli műszak következett. Ezt természetesnek tartotta. Fizetése 2600 körül van, ha két éjszakai műszak kerül egy hónapba, akkor 3000—3100 forint. Jó fizetésnek, jó keresetnek mondják ezt a gyárban, így tartja ő is. Soha nem kívánta, hogy könnyebb munkára osszák be. Terhessége idején is az utolsó napokig dolgozott. Ellenállt minden csábításnak, amikor ki akarták „emelni”, munkamódszer-átadónak, fűzőnek, könnyebb munkára. „Én maradtam — mondja — ezt választottam, ezt szeretem. Ha az ember valamit el akar érni, akkor azt szeretnie is kell. Minden volt az életemben, munkámban, ne-» hézség is, öröm és küzdelem. Ha rosszabbul ment, gondoltam, majd elmúlik ez a nap is, mint a többi. A gépek hangosságát megszoktam, a meleget is. Fülledt meleg van a csarnokban (80 százalék a relatív páratartalom), ez nem tetszik a szövőnek. De ha meg nincs ez a nedvesség, az nem „tetszik” az anyagnak, egész nap szakad a szál, egész nap kínlódhatunk. Így hát bírjuk a meleget. Csak egyet nem tudtam megszokni, a nappali alvást, amikor éjjeles vagyok. Két-két órára dűlök le. Pedig most már könnyebb, mert kiröppentek a gyerekek. De a nappali alvás zaklatott, az éjjeli alvást nem pótolja semmi.” S maradt a három műszakban, a mechanikai szövőgépek mellett, teljesítménybérben — a nehezebben. Mert nem szereti a változatosságot. — o — A lakást is, ahol most már csak a férjével él (két asszonylánya közül az egyik Budapesten, a másik Celldömölkön), húsz éve lakja a Semmelweis utca 22-ben. Kissé elhanyagolt állapotban lévő családi háznak vélem három ablakával. Tévedtem — MÁV-lakás. A kapuszín falán emléktábla: „Körünk e székházát a kartársi összetartás ereje, Györke János országos elnök nemes elhatározása és igaz megértése, valamint Büky Lajos kerületi elnök buzgó tevékenysége emelte. Isten áldása legyen székházunkon. 1934.” A ház tehát nem is lakás céljára készült: a MÁV irodakezelők köréé volt, székház, iroda, klub. A később kialakított lakások helyiségei hosszú folyosóról nyílnak. Egyik oldalról a konyha, a másikról a szoba, közös mellékhelyiséggel. Nos, ettől a lakástól már megvált volna. Jólesett volna egy kis komfort, a fürdőszoba stb. De minthogy MÁV-lakás, a férje MÁV alkalmazott, úgy gondolta, neki kellene másik után járnia. Ez nem történt meg, maradtak itt. Meg közel 245
