Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - Becht Rezső: Őszi betakarítás (elbeszélés)
Érosz belehal abba a fogfájásba, melyet el kell viselnünk. Tomboló fogideggel szemben a legkívánatosabb nő bájai is hatástalanok. Az emberszabású mimóza abban különbözik a növényi mimózától, hogy a túlérzékeny embernek rendszerint tövisei vannak, melyekkel annál kegyetleneb- bül sebzi meg embertársait, minél érzékenyebb ő maga. Az élet nem mindig követi a fizika törvényeit: minél üresebbé válik, annál keservesebben cipeljük. Hogy mi a malícia? — Például az, ha a harmincéves írói jubileumát ünneplő írónak az írótársak egy gondolatokkal töltött töltőtollat adnak tiszteletük jeléül. A legkárosabb nevelőeszköz a gúny. Aki űzi, a jövő nemzedéket mérgezi meg vele, mert a gúny horgai beletörnek a fiatal lélekbe, és azt egy életre elgennyesítik. Öregek Joachim Ringelnatznak, ennek a tengerészből, kabarettistából, komikusból, festőből és még sok másból egybegyúrt szatirikus költőnek van egy kis verse, melyet az öreg házaspárok különösen jól megértenek. Prózába szürkítve a vers ezt mondja: A búcsúzó nap utolsó sugaraiban egy légypár ül a közelgő vég méla bújában a házfalon. Azoknak a legyeknek a fajtájából valók, amelyeknek élete mindössze egy-két napra terjed. Hallgatnak és gyengülnek. Egyszerre csak megszólal ábrándos hangon a nősténylégy: — Emlékszel még, amikor a lépcsőn egy egész darab kockacukrot találtunk. .. ? Micsoda gyönyörűség volt...! — Emlékszem... hogyne emlékeznék. . . — feleli a hím. Megint hallgatnak és tovább gyengülnek. — És... emlékszel még, amikor az utódokról gondoskodtunk...? Micsoda gyönyörűség volt...! — Persze hogy emlékszem — feleli a hím. Üjra hallgatnak és kezdenek kihűlni. — És. . . emlékszel-e — kérdi halálos bágyadtságban a nőstény — emlék- szel-e, amikor beleestem a te-jes-dé-zsá-ba és alig bírtam kimászni...? A hím görcsösen kapaszkodik a falba. Végre ezt suttogja: — Emlékszem... Pedig, de régen volt. . . milyen réges-régen. . .! * Az új esztendő első éjszakájának sötétjében, a TV imént látott szilveszteri kabaréjának mókáival az emlékezetben, a leereszkedő álomfelhők közül hirtelen egy kandalló bontakozik ki. Előtte, kopott karosszékekben, öreg pár ül: reszkető fejű, 84 éves aggastyán és 82 éves, töpörödöttre fonnyadt élettársa. Ülnek csöndben, némán, eltűnődve, elmerengve.. . Emlékeznek. Most sóhaj tör fel az anyókából: 207
