Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám - Becht Rezső: Őszi betakarítás (elbeszélés)

— Te, Berci, emlékszel még, amikor szomszédgyerekek voltunk és te azt ígérted, hogy elveszel feleségül, ha majd felnőttünk. . ?

Az öregember bólint.

— Emlékszem.. . El is vettelek.

— Aztán... emlékszeme az esküvői gyönyörű rózsacsokorra...?

Üjatab bólintás.

— Emlékszem. .. Meg is szúrtad az ujjadat egy tövissel, és vérfoltos lett a selyemruhád.

— Nem selyem volt.. . atlasz. . . Akkoriban az járta. . .

Elhallgatnak, és a kandalló melegét az emlékezés parazsával fokozzák.

— Berci. . . — töri meg a csöndet az asszony.

— No, mi az Katóka?

— Katóka?.. . Hej, mikor én még Katóka voltam, akkor petróleummal világítottunk, és még az asszonyok tolták a gyerekkocsit...

— Valamit akartál kérdezni.

— Mit is? Ja, igen. . . Emlékszel arra, amikor a harctérre vittek?

— Emlékszem. Sírtatok.. . Te is, meg a kis Sárink is. . .

— A Sári. ..! Azóta már nagymama, mi meg dédszülők. . . Hej, hogyan rohan az idő...!

— Rohan hát!. . . Azért van, hogy rohanjon.

Az öregasszony szipog.

— Bár ballagna inkább. ..

Megtörli a szemét és tovább kérdez:

— Hát arra emlékszel-e még, amikor bombáztak és egy bomba a házunkba csapott...?

A férfi felhorkan:

— ...és agyonvágta a kisebbik fiúnkat!... A Lacit... a fiatal feleségével együtt!

Hallgatásba süppednek, csak a szájuk széle remeg.

— De, Berci... ugye azért volt öröm is az életünkben...? — kezdi újra az asszony. — Nem is kevés.. . Az aranylakodalom... az öt unoka meg a két dédunoka.

Az öregember nem felel, csak bólint a reszkető fejével.

Megint csiak hallgatnak. Aztán — majdnem egyszerre — felsóhajtanak, és egymás öreg, ráncos kezét keresik a szék karfáján:

— Te Berci... — szólal meg halkan, gyöngéden az öregasszony — te, Berci. .. édes öregem... ugye azért szép volt mégis az életünk, hiszen együtt élhettük. . .?

— Szép volt. .. — dörmögi az öregember, és erősen hunyorog. — Szép volt... nagyon szép. .. Csak. . . rövid... nagyon rövid...

208