Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - Káldi János: Egy üres telekre (vers)
KÁLDI JÁNOS Egy üres telekre El-elnézem nap nap után ezt az üres telket, amit tengernyi halott giz-gaz koszorúz, s ahol fanyar, mélabús balladákat fütyül a szél, s ahol — olykor-olykor — delente már meleget is ad a március. A képzeletem —• nyugtalan tevő-vevő — az ablakon át türelmetlenül dolgozik rajta: alapot ás, házat rak, ülteti a fát, s kigyújtja a virágok gyertyalángjait. Hányszor állt már az a ház! Készen. Szórva az otthonias meleget, a fölemelő, emberi derűt. És virágok és fák és virágok és fák mindenütt! Hányszor volt már rendezett az a telek! Olyan, ha valóban az lesz. akkor se különb: akkor se, ha valódi házra, fákra önti majd a nyár a megérdemelt, tiszta fényözönt. Hányszor szülte meg az agy előre, ami megszülhető! Amit megcsinál majd — ha kínnal is, ha jajjal is — a jó-dolgos idő. 201
