Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - Káldi János: Egy virágzó cseresznyefához (vers) - Káldi János: Leány könyvvel (vers)
Egy virágzó cseresznyefához Hófehér láng-torony, álmoknak csoda-lánya, mondd, mondd a mondhatatlant: hogyan kell virágot dalolni az ágra. Hogyan törhet át télen, vad időn az ember reménye; hogyan is kell a fagy után felemelni a lombot a fénybe. Mondd, mondd: értelmes a küzdés, a szomorúság förgetegei elülnek, testté válik egyszer a Béke, eljön az Ünnep. Igéző, illatos tűzvész, milliárd szirom rajzása, röpte, mondd, valid, hogy a pillanat is lenghet — mint zászló — örökre. Gyermekeimnek sugalld: hogyan hozható fel a mélységek mélyéből az ének; miként kell adni az édesség kincsét földnek és égnek; miként zúghatja el ki-ki —hasznos szépségként — a sorsát; mondd el, amit gyönyörűn tudsz, hódító, szép magasság. Leány könyvvel így őrizlek, és így viszlek tovább e félig már alkonyi keretben, könyvre hajolva, amint ez az ág nyúl az égvilágból leveletlen, s a vonatablakra rácsap; így, amint futunk, futunk, s egy hajló faluvég villan meg, rőt fasorral, odakint, s ahogy jön, száll kazal, ég, s ami még látható. így, így, csörgő hajaddal, ahogy milliónyi sugarat csal arcodra a könyv, — az, hogy győz a jó benne, túl, túl a távoli ég-föld tájain, egy mély, csöndbe-szakadó
