Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - SZEMLE - Könczöl Csaba: A dilettáns bátorsága
Czóbel Minka nem tudatosan szegült szembe a magyar lírában vele egyidejűleg uralkodó formai etikettel, hanem csak rosszul, hiányosan ismerte; említett közvetlenség-igényét ebiben a közegben (bátrabban szabadjára engedhette — kissé úgy, ahogy egy idegein nyelven rendszerint felelőtlenebből káromkodik vagy vall szerelmet az ember, mint a sajátján. Emellett a különös nyelvi szituáció mellett Czóbel a legelsők között fedezte föl a magyar, líra számára a francia szimbolizmust; nem tudatos művészi keresés, hanem egy inkább esetleges életrajzi tény: párizsi egyetemi évei hozhatták szinte tálcán éléibe. De ugyanilyen töredékes, véletlenszerű volt a hatás is, amit a szimbolista költészet rá tett; homályosam megérezte ugyan, hogy itt éppúgy kusza, tárgytalan élmények kapnak ta valóságos itárgyi világ kontúrjait folyékonyan kezelő érzéki alakot, viszont annyira nem volt tudatában, hogy itt nem részleges technikai reformról, a hagyományos poétikai elvek szerves folytatásáról van szó, hogy verseiben még évtizedekkel később is túl erősen érvényesül — Pór Péter szavaival —. „a régi tárgyvilág és e tárgyak kapcsolatrendszerének bűvölete”; a» jelkép és a valóság őnála minduntalan „túlságosan közel kerül egymáshoz, allegorikusán egybemosódik”. A mind levegőtlenebbé záruló egyéni sors, a dilettáns közvetlenség-igény, a különleges nyelvi szituáció és az örökös, félig öntudatlan, tétova tapogatózás valamiféle egységes „princípium stilisationis” után — ezek a főbb pontok jelölik ki Czóbel Minka költésizéténék mozgásterét. A formák, amelyek e fe- szültségvoinialák (kereszteződéseiben (kibontakoznak, mák ritkán adják a maradéktalan siker érzését. De valamit mégis általános érvénnyel fejeznek (ki: egy olyan korszakban, lamelyben minden készen fölkínálkozó és olajozottan működő forma elkorhadt és. megaszalódott élmények kongó burka volt csupán, Czóbel Minka formát adott az új forma akarásának. Nem stílust teremtett, hanem stílust rombolt: költőileg rögzítette az elszakadás, .az eltávolodás, a kivonulás — vagyis a „secessio” — élménykörének aktuializálódását a művészi korszakának baköszöntét. (Szépirodalmi Kiadó, 1974) KÖNCZÖL CSABA 189
