Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - SZEMLE - Laczkó András: Hubay Miklós: Színház a Cethal hátán
Hubay Miklós: Színház a Cethal hátán Űjább drámaköteténdk előszavában Hubay Miklós leírja, hogy miért lett éppen ilyen ez a Ikönyv. Első (és nagyobbik) része „hála-áldozat” drámairodalmunk három nagy egyéniségének, kiknek művei előadatlanul heveritek. A sort Balassi M'enyhárit áruitatásairól szóló Comoedia nyitja meg, pontosabban a névtelen szerző tragédiájának története. Élre kerülését nemcsak a cselekményének időpontja indokolja, hanem az is, hogy ebben az ország sorsát állította színpadra a szerző. A XVI. századi Magyarországot. Történelmünknek azt az időszakát, almikor három részre szabdalt országban kellett életlehetőségek között választaná. Hubay első jelentős visszhangot kiváltó drámája, a Hősök nélkül (1942) egyik legjellemzőbb vonása, hogy elakítani-wáltoztatni szerette volna a történelmi tudatat. A Hősök nélkül, mint egyik méltatója megállapította, történelmi tudatot mérgező mítoszt rombol szét azzal, hogy megmutatta a dzsentri-polgár számára elkerülhetetlen véget. A történelem azóta is foglalkoztatta. Most a. Színház a Cet'nal hátán című tragédiája a Mohács utáni Magyarországot idézi. Milyen szemlélettel? Hubay történatfelfogásának egyik lényeges eleme, hogy többet lát a históriába, mint amennyi vallóban megvolt benne. Ezért van az, hogy úgy szól a Mohács előtti Magyarországról, mint „virágzó sziget”-ről, ami — miként a legendás cathial — elsüllyedt. Igaz, történelmünk egyik csúcsa volt a reneszánsz Magyarország, de Hubay beállításának mégis van hibája. Legelőbb az, hogy a „virágzó sziget” gondolattal a múltat többre értékeli, «mint a jelent. Ennek hátrányairól pedig a történelem, és Hubay korábbi drámái győznek m>eg. Épperi azzal, hogy bizonyították: a változás, a történelmi előrelépés szükségszerű. Törvényszerű volt, hogy a Mátyás teremtette „virágzó sziget” átadja helyét valami imásinalk, újnak. A probléma hangsúlyát így nem az „eltűnésre”, az „elsüllyedésre” keli helyezni, hanem annak módjára és eredményére. Abban egyetértek Hubayval, hogy ia mód vereség, (véletlenszerű?) bukás, de ,az eredmény mégis továbblépés, együttihialadás a .történelmi követelményekkel; nem az államiság, hanem a művelődés területén. Ezit Hubay az elsüllyedt „virágzó sziget” gondolat ellenére le is írta drámájában: „Az emberiség most jut fel oda, hogy Plátó álma megvalósuljom: filozófusok fogják vezetni. Humanistáik!” S amikor a színház, a drámairodalom térhódításáról beszélteti Oláh érseket, már az új „virágzást” is érzékelteti az olvasókkal (és nézőiktoal). Van egy kontraszt laz előszóban megfogalmazott írói szándék és a megvalósulás között, a mű, a művek javára. A megfogíalmazott és a Színház a Cethal hátán-tbóA. olvasható történetszemlélet fcontroverziáját el is mondatja Hubay Bornemissza Péterrel: „Más volt Mátyás korában: a humanizmus a palotáikban csakugyan elterjedhetett — volna. .. De most miénk lesz. Igazából. Mert a nyomorúságban fogékonyabb a lélek, sóvárabb — vigasztaló szóra, világos beszédre.” A különbség érzékeltetése indokolt, mert utal a változásra, előrebocsátja annak eredményét; a nép, a nyelv, a dráma, az irodalom megújulását. Mindezt úgy teszi Hubay, hogy állandóan jelen van a drámáiban, s nemcsak itt, hanem mindegyikben. Ez iá jelenlét megnyilvánul szokatlan ötletekben, meglepetésre törő megoldásokban és a szöveg, a beszéltetés stílusának egyéni 181
