Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - SZEMLE - Laczkó András: Hubay Miklós: Színház a Cethal hátán
izeiben. A drámáik egy-két jelenetében persze a látványosságra törekvésnek alárendelődik a szöveg, imimitlhia a gondolat másodlagossá válna, s a keret fontosabbá a benne lévő tartalomnál. (Pl. a címadó tragédia diszletezése, a Te Imre, itt valami ketyeg ,,ellen”-meg0idásai.) A drámaíró jelenlétével, utalásokkal, előzetes 'és szqvegközi magyarázatokkal könnyíteni igyekszik az olvasó tájékozódását és irányítani a megértést. Szükséges ez? Igen. Legalább két okból; egyrészt szükség van annak ismertetésére, hogy mi vezette éppen ezeknek a drámáknak a felújításához, megírásához (így kap utalást az olvasó a darabok mai vonatkozásainak értéséhez), továbbá, a jegyzeteikben vezérfonalat ad, egy- egy történelmi ipillanat vagy jelenkori esemény felvillantásával, a hősök, szereplők cselekedeteinek megértéséhez. Előfordul az is, mint a kötetzáró egyfel- vonásosnól, hogy a magyarázat hosszabb ,a kelleténél. (A Ravelszki előtt pedig nem bevezetést, hanem elemző tanulmányt olvashatunk a drámaíró Károlyi Mihályról.) A magyarázatok .még azért is szükségesek, hogy megértsük Hubay drámaírói módszerének alapját; az abszurditást. Ezt azonban nem az abszurd dráma, műfajának legszélsőségesebb képviselőihez kell mérni. A lehetetlenség (abszurdum) akikor ad igazán jó alapot a drámához, ha kapcsolata van a lehetségessel, a be- következővel. a valósággal. Ez Hubay drámáiban megvan. Maiga mondja, hagy darabjainak komédiái lehetetlenségei „modern világunk abszurdumai” által igazolódnák; mint Párkák című (tragédiájában a modem technikai fejlődés által nyomasztóvá váló emberi élet, vagy a Madá.ch után írt Csak tréfa fekete humorú megoldása. Hubay számára elsősorban az élet, ia világ abszurdumai érdekesék, mert mindegyik hordoz valamilyen tanulságot. Például azáltal, hogy minden cselekvés a visszájára fordul, hogy a szépre, jóra való törekvés „eredménye” csalódás, veszteség, elárultatás (Csak tréfa), hogy az igazság utáni ■•ágy „eredménye” a katonai junta börtöne (Párkák), hogy Angyali Péter is azzal fejezi be mondandóját: „Hányszor kall ezt még újrakezdenünk — megváltásunkra?” (Színház a Cethal hátán). Hozzátéve a fentiekhez a megoldások tragikus voltát, kész lehet az ítélet: a drámaíró élet- és világszemlélete pesszimista. Valóban az? Nem. Azért, mert olyasmi nem fogalmazódott meg a kötet hat darabjának egyikében sem — ami Beckett Godot-jában, hogy a legszélsőségesebb példát említsem —. miszerint minden emberi törekvés eleve remény teilen. Hubay szándéka, modern világunk abszurdumainak megmutatása, éppen nem pesszimizmusról árulkodik. Sőt, a világ, az élet, a történelem lehetetlenségeit olyan író képes igazán jól megmutatni, aki hisz munkájának katartikus, javító-változtató voltában. Hubay pedig hisz, s nem azért, mert abszurdum! (Szépirodalmi, 1974). LACZKÓ ANDRÁS
