Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám - TANULMÁNY - Takáts Gyula: Vázlat a dunántúli költészetről

golású költő. Petőfi útmutatója a népi költészetben és a szenvedélyes haza és szabadság szeretetében is. Egyetlen pentameterébe sűrítve: „legszentebb vallás a haza s emberiség”. . . Az 1848-as szabadságharc bukása után a legkeserűbb hangú magyar lírikus.

De ennek a tájnak szenvedélyes mediterrán tüze hevítette mindvégig Vajda Jánost is. Ö volt és ő maradt Arany János elnémulásának, torokszorító görcsének idején is a halott Petőfi eszméinek és a zsarnok hatalommal soha ki nem egyezésnek folytatója. A mágyarság-haza-Európa-emberiség-szabadság-egyenlőség- testvériség izzik mind verseiben, mind publicisztikájában egészen a századfordulóig. 1867 után, szinte sivatagi oroszlán-magányában is.

Ilyen belsőtűzű és kemény és ,,a mindenséget vágyom versbevenni” igényű Babits Mihály lírája. Tüzét a szekszárdi bukolikus szőlővidék és Itália rokoni párhuzama végig kíséri. Dante „Isteni színjáték” fordításának mélysége, Janus Pannonius európai kultúrát fölölelő és magyarító és újító szelleme, akár a bor, együtt forr és lángol még présházi, gyümölcsszagú idilljeiben is. Olyan kemény humanista volt. aki a világháborúban és 1919-es félreállítása után sem volt hajlandó dicsérni „érctalpait a tipró diadalnak” és szolgálni „az önkény pokoli malmát”. Lírája a klasszikus és nyugat-európai és népi magyar verselés íormatökélye.

Az ő költészetének bukolikus ízei elmélyítve a balatoni táj és az ősi, patriarchális, dunántúli világ nem külszíneivel, de rejtett lényegével, tovább épült Keresztury Dezső „Dunántúli hexametereiben” és Jankovich Ferenc párizsi távlati dunántúli kisvárosokat, falvakat, barokk tornyokat, hegyi présházakat és cselédházakat együtt idéző népiségével.

E táj szelíd dombjai közül és kéken rezgő fényeiből és vadon erdei közül Illyés Gyula költészetével egy egészen más világ, a béresek, szegénylegények és pusztai nincstelenek hada kelt föl a költő együttérző szívének elsöprő indulatával. A „Délsziget” helyett a pannon dombokon, a hercegi-grófi uradalmak tengeréből az elhagyatott magyar puszták szigetei kiáltanak egymásnak. A „délszaki tündér” helyett cseléd nagyapák és egy juhászszámadó alakja, akik költőnk szemeben ,,e kor minden királyánál” nagyobbak. Petőfi és Vajda János indulata perel tovább Illyés lírájában az „Isten és gróf” és a mindenkori szélkakasok, haszonlesők és élvezők hadával szemben. Ilyen ragyogású és tüzű ez a sokszor, de szinte mindig félreértetten idillinek minősített dunántúli líra és táj. Hajnala, felhője és éjfélje egyszerre tündéri és kardéli ragyogású. . . Költők szülőföldje ma is... Berzsenyi Kemenesaljája küldte Weöres Sándort, aki az egyre mélyebb és tágabb horizontú és preteuszibb életművében nemcsak összegezi, de kelet és az eltűnt kultúrák gondolatvilágával ki is tágítja elődjeink költői művét. E vidékről jött Hajnal Anna, Takács Imre, Kormos István, Káldi János, Bárdosi Németh János, Hajnal Gábor és Cs. Nagy'Jstván. A Pilis tájairól a monumentális tervezésű és lírai építkezésű Juhász Ferenc, a Ba- kony-Vértes vidékéről a realista-szürrealista, népiségű Nagy László, Csoóri Sándor, és az ősi népnyelv veretével dolgozó Csanádi Imre. A Balaton felvidékről a kristálytiszta lírájú Simon István és Gergely Ágnes. Janus Pannonius pécsi világából a zárt. magvas gondolatvilágú Csorba Győző mellett Pákolitz István, Kalász Márton. Arató Károly, Somogyból a mély humanizmusú és felelősségtudatú Fodor András, az egyre kísérletező Somlyó György és Bertók László, Horgas Béla, Sipos Gyula, Veress Miklós. Dunántúli a klasszikus műveltségű Lakatos István és Ágh István, Bella István költészete is... De e névsor és e vázlat a dunántúli líráról megközelítően sem teljes, oly gazdag és tág ragyogású az...

155