Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Gutter József: Mit ér a műveltség az üzemekben?
A szombathelyi Városi Tanács VB. művelődésügyi osztályéinak egy korábbi — a dolgozók általános iskolájában jelentkezők köriében, végzett — felmérése szerint a megkérdezett munkásoknak közel 50 százaléka jelölte meg a munkahely követelményét, a szákmiasziaraás lehetőségét tanulása alapvető okaiként. A; ilyen munkások számára a művelődéssel szembeni szociális igények is nyilvánvalóbbak, nevezetesen az a tény, hogy megfelelő műveltség nélkül a munkás nem töltheti be az oirgamizátor szerepét, nem vehet részt sikeresen ia társadalom gazdasági, politikai, kulturális életében és nem alakulhat ki a sokoldalú személyisége. A munkásak művelődési igényeit alapvetően .tehát a termelés, a technikai haladás orientálja — ez objektív folyamat —, azonban a technika nem közvetlenül, automatikusam, hanem bonyolult áttételéken keresztül hat a munkások művelődéséne. A legfontosabb közvetítő közeg a munkás tudatosságának foka, annak felismerése, hogy a modern technikai eszközök működtetéséhez és észszerű felhasználásukhoz magasabb műveltségre van szükség. A szükséglet csak úgy stimulál, ha felismerik. A műveltség a munkásban nagy motivációs erővé alakul át, ha belátja, hogy ezek a szükségletek a saját magasabb műveltségében jutnák kifejezésre. Ilyen, munkás művelődését már maga a tudás elsajátítása és fejlesztésének belső igénye, a tudás öröme motiválja. A technikai-műszaki haladás tehát kétoldalú folyamat, amelynek objektív és szubjektív oldalai vannak. Innen a termelőerők fejlődésén belül jelentkező ellentmondás: alapvetően a termelés állapotától, a technikai haladásitól függ a munkás műveltségének tartalma és terjedelme, de ezt fel is kell ismerni. A felismerés és a megvalósítás viszont a tudatosság, a műveltség szintjétől függ. Minél magasabb a munkás műveltsége, annál gyorsabban ismeri fel azt, hogy a tudás Objektív érdek, s ez ösztönzi őt tevékenységében. Hogy a szellemi tényezők szerepe milyen nagy a modem termelésben, azt az újítások hatékonyságának növekedése, s az újítók szociális, képzettségbeli, sőt a demográfiai összetételének változása is mutatja. Éveikkel ezelőtt az újító- mozgalcim is tömeges méretű volt, minthogy a termelés alacsonyabb szintjén viszonylag kevesebb tudással is meg lehet oldani a technikai és technológiai, eljárások részleges tökéletesítését. Ezeket az újításokat túlnyomó többségben fizikai dolgozók kezdeményezték, az alkalmazásuk gazdasági hatékonysága viszonylag alacsony volt. Míg 1987-iben Vas megyében több mint 3000 dolgozó nyújtott be újítást, amely mintegy 17,5 millió forintot hozott a népgazdaságnak, 1972-ben már csak 2200-ain nyújtották be újítást. Ennek népgazdasági haszna azonban már 27,7 millió forint. Az újítók között mind több a fiatal és a nő. A Szombathelyi Cipőgyárban 1970-ben csak 9, 1971-ben 22 és 1972-ben már 31 fiatal nyújtott be újítási javaslatot. Szinte általános tapasztalat, hogy a fiatal munkások által készített újítási javaslatok műszáki színvonala sók tekintetben magasabb, miint az idői sebbeiké, amely nyilvánvalóan a magasabb műveltségükkel, technikai gondolkodásúk fejlettebb szintjével függ össze. Vas megyében az érettségizett szakmunkások száma már megközelíti a 4000 főt, s ezek túlnyomó többsége fiatal. Szovjet közgazdászok számításai szerint a munka termelékenysége és a nemzeti jövedelem a Szovjetunióban — a SO-as években — hozzávetőlegesen 40 százalékkal növekedett .a magasabb sZákikópzettség következtében. A korszerű műveltség tehát a legnagyobb termelési, társadalmi és egyéni erőforrás. A műveltség társadalmi érték! Ez a fő bázisa az iskola, ál falábai- a művelődési 133
