Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Petőfi '73
nyokból már bőségesen kiderült. Mostan kell az egyéni kutatók, értelmezők közül néhányat bemutatnunk, akik hosszú idő óta csaknem kizárólagosan Petőfivel foglalkoznak. Közöttük találhatók amaz új tudósegyéniségek, szakkutatók, akik nézőpontjaik sokaságával és megújult kutatásmódokkal közelítik meg, és igyekeznek megoldani a Petőfi-kérdés ágait-bogait. Vállalkozásuk többnyire sikerül, hiszen legtöbben függetlenített munkatársai az akadémiai intézetnek. Rangsorolás nélkül, elsőként Mártinké András munkásságát a következőkben ismertetjük. Az ünnepi évforduló alkalmából több cikket, tanulmányt írt-készített egy alapvető új kötete mellett. Előbb egy kutató-értelmező korszakot nyitó kötetet már megjelentetett: „A prózaíró Petőfi és a magyar prózastílus fejlődése” (1965) címen. Eddig ugyanis többen érintették költőnk prózáját, s a vonatkozó nézetek egységes értékvonásig nem jutottak el, általában az életmű melléktermékének nyilvánították. A gyakoribb álláspont majdnem egészében elvetette — politikai célzatai vagy „színvonalesése” miatt — Petőfi egész prózáját, a másik viszont sok mindent elismert belőle forradalmi tartalma miatt, de e remek prózaírás valódi értékeit, tiszta jelentőségét nem ismerte föl. A kétközi állapotot szerzőnk döntötte meg, a kétkedőknek az első megnyugtató feleletet Mártinké nagy kötete adta meg: a prózaíró Petőfi éppen olyan kiemelkedően nagy és jelentősen eredeti művész, mint a versköltő, sőt az életmű bizonyos szakaszában fölülmúlja az előbbi az utóbbit. Mártinké vizsgálódásainak, elemzéseinek (életrajzi, stilisztikai, eszmetörténeti, esztétikai, műfaji, nyelvszerkezeti és még sok más vonatkozásban) végeredménye: Petőfi prózája egészen új korszakot nyitott irodalmunkban, és az életművének szerves része, minden tekintetben egyenrangú másik fele. Petőfi összes prózai műveit 1967-ben történetesen Mártinké András adta ki, mintaszerűen rendezte sajtó alá. „Költő, mű és környezet” című öt önálló részre tagolódó legújabb (1973) értekezéskötete a kisebb adatoknak, apró tényezőknek, a fehérfoltok térképezéseinek fontosságát, jelentőségét bizonyítja egy-egy mű kérdéstömegének megoldása, értelmezése alapján. Feladatát a mikrofilológia érdekében imigyen határozta meg: „Hiszem, remélem, hogy az általam megkérdőjelezett mikrojelenségek is az egész Petőfi-kozmosz törvényeinek felismeréséhez, jobb megértéséhez tudnak segítséget nyújtani”. Szerzőnk tehát a kis és nagy tények arányát egyformásítja, el nem veti őket; mind az öt tanulmány bizonyít efelől; a valós tények összefüggései, összehangolásai — minden élesebb arányosítás nélkül — hozzájárulnak az életmű jobb megértéséhez, teljességéhez, a vitatható feltevések tisztázásához. Ilyen nézetek szerint lezárt kérdés nincsen, legkevésbé Petőfivel kapcsolatban. Mártinké emez elgondolkoztató műve folytatása, kiegészítése eddigi teljesítményeinek. Minden tekintetben jelentékeny állomás; megnyugtató eredmény e kötet sokrétű összegezése, szerzőnk előremutató szemlélődésének egyik szép szakaszát jelenti. Mezősi Károly a helyi érdeket helyezte kutatásai középpontjába. Történetíróként jutott el Petőfihez. Egy vita indította e kutató-útjára, emellett ösztönözte közvetlen környezetének, Kiskunfélegyháza olvasóközönségének könnyen fokozódó érdeklődése is — Petőfi iránt. Már-már az egykori szülőhelyi vita tüze parazslott, amikor Mezősi tárgyilagosan közölte: olyan egykorú iratot, hiteles följegyzést, amelyik a költő kiskunfélegyházi születését bizonyítaná, hosszas levéltári kutatásai eredményeként nem talált. Noha bizonyos adatszerű következtetések szerinte is szólhatnak Félegyháza javára, de azok csupán valószínűsítenek, de még mindig nem döntik meg a kiskőrösiek keresztelési anyakönyvének adatait. Elfogadható azonban a szülőház ügye. Mezősi ugyanis komoly érvekkel bizonyítja: Petőfi másik épületben született, tehát nem abban, amit az emléktábla ilyenként jelöl meg. Egyébként Mezősi hosszas keresgélése, vizsgálódása kiterjedt az egykori Kiskunság (Kúnkapitányság) valamennyi levéltárának anyagára. Meglepő felfedezései tanúsítják: Petőfi családjának itteni mozgalmas történetét, váratlan eseményeit, költőnk szülőföldi kapcsolatát, kötődését e terület különleges viszonyaihoz, eleddig nem ismertük kellően. Szorgos történetírónk csaknem ötven — egyik-másik terjedelmes — forrásértékű tanulmányában, alapos beszámolójában számtalan, eddig helyesnek ítélt adatot döntött meg, tekintélyes nézetet cáfolt meg. Ha Mezősit a váratlan halál el nem viszi, pályáját le nem zárja olyan 89
