Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Petőfi '73

majd a kissé késett József Attila-szemlélet három „lázadó”, forradalmár költőnk (Petőfi, Ady, József Attila) személyében a népi demokrácia olyan őseit találta meg a negyvenes-ötvenes évek folyamán, akik együttesen és külön-külön a szellemi hatás (érzelmi, indulati, mozgósító) elemeit tudatosították a hazai társadalom átalakításának vitatott, vajúdó korában, a munkás-paraszt állam megalapozásának nagy művében. Pándi szálaira szedi Révai nézeteit: a forradalmi átalakulás ősének egyező tanítása alapján ekként összegez: a népből lesz nemzet, nem pedig a népet befogadja a nemzet, tehát a meg'vénhedett állami, társadalmi állapotot megsemmisíteni és annak helyére állítani a nép (munkás-paraszt) hatalmát. Amint „Petőfi egyszerre tudta gyűlölni az urak országát és szeretni a nép hazáját”, ugyanúgy Ady Endre, majd József Attila vesztésre ítélte saját korának tehetetlen, csak makacs önvédelemre berendezkedett társadalmát. Révai József végül is a Petőfi által megjelölt „e század feladatát”, a forradalom szükségszerű meghirdetését és tartós korát ama három viharmadár éberségéből következtette és időszerűsítette. E három érzelem-közlő lángelme küldetését, szerepét történeti és egyéni okok egyaránt magyarázzák, egyeztetik a marxizmus tételeivel. Révai József eme nézetei átszüremkedtek az utódok irodalomszemléletébe, abban termékenyítőén hatnak tovább — csaknem máig. Egy ilyen széleskörű hatás Révai korszakos érdeme — mostan csak említve Lukács György vitathatatlan, mástermészetű hatását —, s mint ilyen minden szakaszossága, hajdan téves értelmezése ellenére valóban kommunista tett, építő munkásság gyanánt, mindenkori figyelmünkre méltó; Révai nélkül elindulni a forradalmi költészet értékelésére nem lehet.

Pándi Pál eddigi munkásságát csaknem teljesen kitölti a Petőfi-életművel való tüzetes foglalkozás: cikkek, előadások, tanulmányok, bevezetők, hozzászólások, szöveggondozások, egy önálló Petőfi-mű két kiadása (1961—1962) jelzik, hogy az ő marxista magyarázata mindenkor összetett, tudományos feladat. Pándi kezében mindez jó helyen van, hiszen éveken keresztül Petőfi példaadásaival, eredményeivel neveli az egyetemen az újabb tanárnemzedéket. Ahogy Révai magát nem kizárólagosította, nem tekintette a Petőfi-kérdést saját kiváltságának, ugyanúgy Pándi sem tartja eddigi munkásságát végleges, egyéni eredménynek, hiszen utódokat nevel, buzdítására sokan kezdtek Petőfi-kutatásba. Ösztönző lendülete, vasszorgalma másokat is hasonló elmélkedésre késztet nagy költőnk haladó hatású szellemiségének jobb megértése érdekében. Pándi szükségképpen hosszas kutató-eszmélkedő munka végén, mélyülő marxista tanulmányok után adta csak ki Petőfi-könyvét. Harcos, vitatkozó, meggyőző és meggyőzhető szemléletalakítás jellemzi őt elsősorban. Nem előzetesen alkotott, kész nézetet akar olvasóira kényszeríteni, hanem a költői pályakép kiemelkedő, döntő jellemvonásait, művészi-politikai eredményeit hagyja szabadon hatni, erősebben vonzani, így az olvasó érdeklődése önként ébred és fokozódik Petőfi iránt. Jóllehet fejlődésrajzát egyelőre 1844-ig viszi, érvelésmódjából ennyi elegendő, hogy az olvasó a költő teljes életművének fokozataira tudjon következtetni, ezáltal egy olyan világérzésre találjon, amely a mindennapok közhangulatát az eszmeiség körébe vonja. Pándi folytatni fogja első könyvét az egész Petőfi-pályakép befejezéséig.

Mind Révai, mind Pándi többízben hivatkozik arra a „pokoljárására, arra a „kí- sértetjárás”-ra, lényegében egy eszmefolyamatra, amely az utópista szocialista és kommunista eszmék hazai jelentkezését tényként, elevenen ható tényezőként tudatosítja már a reformkorban. E folyamat kérdéseire Pándi Pál egy kétkötetes munkával felelt: „Kísértetjárás Magyarországon”. A második részt, egy kitekintő fejezet kivételével, csaknem teljesen Petőfinek ilyen értelmű tájékozódása történetének szánta. Pándi hatalmas elmeéllel, kiváló ösztönnel keresi a hatásnyomokat költőnk életművében, nem mellőzi szellemi környezetének rajzolatát sem, mely nyilvánvalóan valószínűsíti, sok esetben igazolja Petőfi közvetlen kapcsolatát a szocialisztikus-kommu- nisztikus eszmékkel, sőt egyes műveivel kapcsolatos hatásfokokat tud megmutatni. Természetesen Pándi az ezeket az eszméket nyíltan valló kortársaknak Petőfihez fűződő kapcsolatát sem mellőzheti, néhány odavezető nyomot kikutatott. A költő olvasmányélményeit ebben a vonatkozásban elemzi és utal Petőfi könyvtárában meglevő könyvekre. Ez a kétkötetes nagy munka — az érdekelt második kötet — nem folyta87