Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Petőfi '73
A Petőfi-kérdés, többrétű tételsorozat tudományos mivoltánál fogva, megváltoztatta — a többihez hasonlóan — az egész kutató, értelmező, értékelő alapokat, munkálatokat. Azt lehet mondani: új tudós-egyéniséget, alapozottabb kutatást kíván a Petőfi-kérdés, amellett, hogy egész sor eddig alig figyelmezett szempontot, fogalomköröket vet föl. Az irodalomtudomány közösségi munkásságra, társadalmi érdekeltségre váltott át: elzárkózottan, félrevonultan ezután már nem dolgozhat a tudós, a szakkutató. A függetlenített munkaalkalom nemcsak a szükségesen igényelt időt, hanem az eszközöket, alkalmakat, hazai-külföldi tapasztalatcserét biztosít számukra: az intézet tagjainak nem kell többé tanárkodniok, könyvtároskodniok, vagy más kiadói, szerkesztőségi robotmunkát végezniök. A Petőfi-kérdéssel azonban nemcsak az akadémiai intézet tagjai foglalkoznak, hanem más tudományos szervek, főként egyetemek munkatársai is. Elsőként mutatkozik ebben a vonatkozásban a Petőfi Irodalmi Múzeum tevékenysége. A hazai irodalomkutatás egyik nagyszerű műhelyévé fejlődött ez az intézet. Nemcsak kiváló kiállításai, szorgos gyűjtései, hanem eddig megjelent tíz évkönyve jelzi, hogy az emlékek őrző és nyilvántartó munkája mellett a hazai irodalom múltjának újszempontú, ismeretlenadalékú értelmezése, életrajzi adatoknak közlése, vonatkozó művészeti alkotások értékelése jól egyeztetett közösségi feladatként állandósult a múzeum eddigi, tisztes sorozattá alakult évkönyveiben, valamint egyéb kiadványaiban. Különös gonddal készült az ünnepi évforduló évkönyvének műszaki kiállítása, kevesebbel szerkesztése (az előző kötetek rendszerint közöltek Petőfi-tanulmányokat): az 1973-asnak minden közleménye névadó nagy költőnkről szól, valóságosan egy tudományosan leírott kiállítás az egész mű. Jól rendezett szellemi tárló minden egyes tanulmány, a gyengébbeket ez a jelleg menti. A közbeiktatott képsorozat valósággal odavezeti az olvasót alkalmi múzeumlátogatóként, a tárgyi emlékek megeleveníté- sének közvetlen folyamatához. Szellemi és tárgyi emlékek éltető ereje emeli ki e kiadványt a múzeumi évkönyvek szokványából, annak ellenére történik mindez, hogy csupán egyes részterületet érintenek a közölt értekezések a nagy egész — a Petőfi-életmű viszonylatában. Ide kívánkozik annak a ténynek közlése, miszerint a munkatársak számára szinte minden lehetőség megnyílott az intézmény páratlan gyűjteményétől kezdve,' a függetlenített munkaidő mellett, az értekezések megvitatásának árnyaló-mélyítő alkalmain keresztül, egészen a szellemi érlelődés biztonságos nyugalmáig. Első kézből tehát minden előnyhöz hozzájutottak, minden támogatást megkaptak. Eme kedvező körülmények ismeretében fokozott követelmény szerint meg kell állapítanunk két színvonal-ejtő tényezőt: az ismeretes adatok olykor-olykor untató ismételgetését, továbbá néhány tanulmány öncélú bőbeszédűségét, valamint némely üresjáratú részletét. E két marasztaló fölöslegességnek élét tompíthatta volna a szerkesztő éber figyelme, bátor törlése, szükséges rövidítése, sőt egyik-másik fejezetnek teljes elhagyása: ilyen a nagy átlagot mutató két bevezetés és főként az igen erőltetett záróköltemény. Szerencsére e három kis terjedelmű. A tanulmányok közlésrendjét követve észleleteinket ekként összegezhetjük: Martinkó András alapvető kérdéseket taglal Petőfi alkotás-, meg közlésmódja és egyes verseinek időrendi pontossága viszonylatában. Számos költemény keletkezési és közlési idejét tisztázza eleddig mellőzött adatok vagy hamisított adalékok cáfolata, életrajzi vagy éppen kötetközlési tényezők segítségével, miközben stilisztikai, eszme-, hatástörténeti jellemvonások tisztázódnak, kerülnek közelebb egymáshoz. Mindezáltal igen nagy. szinte döntő mértékben segíti az újabb szövegegyeztető, bírálatos kiadás szerkesztőit, mind pedig az újabb Petőfi-életrajz szerzőjét. Martinkó, vendégmunkatársként ehelyütt ismételten bizonyítja: az utóbbi évek egyik hivatott Petőfi-kutató- jának kell őt tekintenünk. Vayerné Zibolen Ágnes költőnk művészeti érzékéről, műtárgy-szeretetéről közöl figyelemreméltó adalékokat, és összeállította Petőfi emlékezetes forradalmi arckép- csarnokát: bemutatja azokat — másodpéldányok alapján — a francia forradalmárokat, akikről készült metszetek valaha a szabadságharc költőjének lakását díszítet81
