Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Petőfi '73
ték, és amiket 1849-ben törvényesen lefoglaltak egy Orlai Petrich-féle festménnyel együtt. Ez a tájkép — kép a képen — szerepel Orlai Petrich egyik Petőfi-festményén. Valóságos regénye elevenedik meg e tájképnek, ahogy sorsát szerzőnk föltárja. A következő három tanulmány Petőfi életének egy-egy korszakát tárgyalja számos új adat, korszerű szempont tükrében. Solt Andor költőnk kéthónapos pesti segédszínészi nyomorát, küzdelmét elemzi. Kiss József viszont a pápai kollégiumból történt kényszerű távozásának okait sorolja föl. Bodolay Géza az eperjesi tartózkodás, kirándulás boldog óráit idézi vissza, a barátság, szeretet, tisztelet ottani-akkori megnyilvánulását költőnk irányában. Egy következő második, szintén három értekezés-csoport összekapcsolható azáltal, hogy mindegyik egy-egy Petőfi-művet elemez, értelmez, más és más nézőpontról. H. Törő Györgyi „A gyüldei ifjakhoz” című költemény eszmei hátterét és egykorú történeti előzményét, általános, forradalmasító hatását tárja föl. A. Alexander Gerskovics, vendégszerzőként, a „Tigris és hiéna” színpadi alkalmasságát, játékos mozgalmasságát bizonyítja kézenfekvő érvek segítségével. Miklós Róbert a költő felső-tiszai útját járta végig, eleven képekben jeleníti meg azokat az emlékeket, melyeket még Petőfi láthatott, mint például Kölcsey Ferenc sírját. A „Tisza” című költemény színhelyét pedig írásban és képekben állítja elénk. Fenyő István Petőfi és Kölcsey műveinek kapcsolatában megtalálta az Apostol előképét, a Kölcsey-hatás tényét félreérthetetlenül megállapítja. Rónay László könnyen fogta föl feladatát: a Nyugat Petőfi-szemléletének alakulásait csak közhelyek formájában, foglalatában törekszik igazolni, az arányokat, árnyalatokat érzékeltetni nem tudja, és valójában ilyesmire nem is törekszik. Üj nézőpontokat sem talált ebben a sokágú fejlődésmenetben. Vezér Erzsébet viszont a visszhang szerepére szorítkozott, amikor költőnk egyik kiadói szerződéskéziratának a sorsát írta meg, immár az Amerikából mostanában hazakerült irat múltjának harmadszori elmondásával. A múzeum ez új évkönyve azonban az olvasóközönség, a tárlatlátogatók igényét kielégíti. A méltányolt közlemények mind szempontjaik, mind új adataik segítségével a Petőfi-életmű jobb megértését, mélyülő közgondolkodást alakítanak ki, sőt a szakma — az irodalomtudomány — méltánylását megérdemlik. Ennél többre egy ilyen célzatú kiadvány nem érdemesíthető. Mint minden komoly tudományos kutatás, a Petőfi-kérdés mai megújult kora nem nélkülözheti az elődök eredményeit, bizonyos szemléletmódokat nemcsak átvenni jogosult, hanem köteles azokat az újabban előkerült adatok alapján ellenőrizni vagy szükségszerűen megcáfolni, föltétlenül korszerűen jobbakkal-újabbakkal kiegészíteni, világnézeti alapokat megdönteni. Hogy mai társadalmi rendszerünk követelményeként a világnézeti alap csaknem teljesen megváltozott az alább megnevezett művekkel szemben, és az újabb, a tudományos szocializmus igazságait követni köteles, mindezt az önként adott kizárólagosságot különösebben hangoztatni, előzetes előnyként emlegetni szükségtelen, ugyanígy természetes föltételnek kell elfogadni az új kutatásmódszereket is. Rövidre fogva a viszonylatot: a mai kutatónak még mindig bele kell lapoznia a Petőfi Múzeum I-VIII. (1888—1895) évfolyamú folyóiratköteteibe: Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza (I-III. 1896) változatlanul számos eligazító adatot őriz; azután Havas Adolf jegyzetes-bírálatos, oly sokáig egyetlen teljesigényű Petőfi-kiadása (I-VI. 1892—1896) sok tekintetben még mindig nélkülözhetetlen. Minden komoly kutatásnak valóságos kézikönyve Endrődi Sándor idézet-gyűjteménye, „Petőfi napjai a magyar irodalomban” (1911). Horváth János meg Riedl Frigyes egy- egy tanulmánykötete Petőfiről (1922, 1923) az ízlés-, stílus,- eszmetörténet írója, tanulmányozója számára vagy elfogadható vagy cáfolandó szempontokat nyújthatnak. Középhelyzetben áll — az előbbiek és a következők között — Illyés Gyula méltán nevezetes és hatásos Petőfi-kötete (1936 és 1973 között több kiadása megjelent, 1963 óta javított, bővített szöveggel). Ez a mű a költő legjobb megértésére) vezérlő kalauz, a kizárólagos népközpontúságnak mint szemléleti elvnek eredményes hirdetője; annak ellenére, hogy mindmáig a legolvasottabb és legtöbbször kiadott írásmű Petőfiről, mind szemlélete, mind néhány merészebb következtetése, mind pedig adatszerűségének érvénye halványodik; mint a legszebben megírott mű azonban még sokáig és 82
