Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Mátyás István: Színház Budapesten és Veszprémben
GYÁRFÁS MIKLÓS: TÖRTÉNETEK A KASTÉLYBAN A veszprémi Petőfi Színház mutatta be Gyárfás Miklós Történetek a kastélyban című művét. Három, az egyszerűség kedvéért külön-külön egyfelvonásos- nak nevezhető darabot kapcsolt össze Gyárfás Miklós, hogy együtt kitöltsenek egy színházi estét. Az egyik darab, amelyik itt a Csillagfényben címet viseli, Kastély csillag fényben címmel elhangzott már rádiójátékként. Rádiójátéknak kiváló volt, mert az egész történet a dialógusokból bontakozik ki, azokra épül. Színpadon már halványabbnak, erőtlenebbnek tűnt, hiszen éppen az elmondottak miatt jóformán már semmit sem lehetett hozzáadni. Ez a darab képezte a Történetek a kastélyban középső részét. Elejére került egy korábbi, az 1700-as években játszódó történet. Egy boszorkányper tárgyalása, amely ,az esemény tragikusabb színei helyett annak humorosabb oldalát igyekezett felvillantani. Fél sikerrel, mert végül is a kettő keveredett, s nem a legjobb arányban. (Ez Pétervári István rendezésének hibája elsősorban.) így lett lírainak nem eléggé lírai, humorosnak nem eléggé következetesen humoros, időnként váratlanul és funkciótlanul tragikusba váltó felhangjaival pedig zavaró. Bár mindezek ellenére ez volt még a három együtt látott rövid darab közül — egymáshoz viszonyítva — a legélvezhetőbb. A harmadik, a napjainkban játszódó Csendóra csupán egy ötlet felvillantása. A matematikában ilyen helyzet áll elő, amikor felírják a táblára a képletet, de a példát végül mégsem oldják meg. Mi kapcsolta össze ezt a három darabot? Mi az oka, hogy egymás mellé kerültek, s látszólag egyetlen színházi estét kitöltő egységes művé igyekeztek válni? Az összekötő kapocs nem más, mint a helyszín azonossága. A három történet ugyanannak a kastélynak ugyanabban a termében játszódik, csak egyik a másikától több évtizednyi távolságban. Ez azonban összekötő kapocsnak nemcsak gyenge, hanem keresett, erőltetett is. Ki vitatná Gyárfás Miklós átlagon felüli drámaírói, drámaépítési képességeit, dialógusainak szellemességét?! Ez esetben sem kell önmagunkkal megalkudnunk, okkal és joggal dicsérhetjük külön-külön az egyes részekben a pontosan megkomponált színpadi helyzeteket, a drámai szerkesztést, a jól megírt párbeszédeket. Fájdalom, a három darab mégsem tudott szövegben olyan mélységekig elmenni, hogy felszínre vetődhetett volna valamely őket szorosabban összefűző gondolat, mondanivaló, hogy együtt bemutatott egyfelvonásosok helyett egységes műként említhető trilógiává váltak volna. (Holott az egész előadáson ennek a szándéka érződik, ezt próbálta megvalósítani az író és a rendező.) Az előadás szétesett, s az egyes részek önmagukban sem feledtették az egészre jellemző hibákat. A kiemelkedő tehetség nem tűri el az udvarias mellébeszélést. Meg kell hát mondani: Gyárfás Miklós Történetek a kastélyban című drámája, mint egységes, együtt bemutatott színpadi produkció nem sikerült. 73
