Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Mátyás István: Színház Budapesten és Veszprémben

MESTERHÁZI LAJOS: FÉRFIKOR

Nem volt ismeretlen a közönség előtt Mesterházi Lajos Férfikor című műve már korábban sem. Nemcsak könyvből ismerhették sokan, hanem színpadról is, hiszen a darab prózai változatát évekkel ezelőtt bemutatta a József Attila Színház. Újszerűsége a fiatalok számára történt átdolgozásában és megzenésítésében van. Az átdolgozást Kazán István rendező végezte. A Férfikort most a Bartók Színház tűzte műsorára, lépve ezzel egyet a gyermekkorból már kinőtt, de még fiatal, éppen vagy alig felnőtt közönség felé.

Az 1930-as évektől az 1950-es évek közepéig terjedő időszak néhány történelmi eseményét mutatja be a műben Mesterházi Lajos egy ember sorsának alakulásán keresztül, akit az első percekben még fiatal kőfaragóként ismerünk meg, s megtudjuk: rendkívüli tehetség, nagynevű szobrász lehetne belőle. Sorsa azonban más fordulatot vesz, hivatásos szobrász helyett hivatásos forradalmárrá válik. A mű túlságos nagy időszak eseményeit fogja egybe, emiatt helyenként kénytelen megelégedni az író az utalásos elnagyoltsággal, s nem marad elég ideje és tere részletesebben kifejteni a főhős egyéni tragédiáját, holott ez jobban megvilágítaná s egyben magyarázná is az eseményeket. Vannak viszont egészen jól sikerült, magas hőfokú, szuggesztív, kidolgozott részei is a műnek, mint például a spanyol polgárháborúról szólva a nemzetközi összefogásra utaló képsor.

Pol-beat színműnek hirdeti a színlap a Bartók Színház Férfikor előadását. Való igaz, a zene egyenrangú társa a szövegnek (Csuha Lajos, Dancsák Gyula és Miklóska Lajos szerzeménye), bár maradt volna meg a helyes arányuk a második részben is, úgy mint az elsőben. A másodikban ugyanis túlzottan a próza vette át az uralmat, s egyúttal vontatottabbá vált az előadás.

Gyakran hangoztatjuk, hogy a mai fiataloktól elválaszthatatlan a zene. Az új Férfikor-feldolgozás ezért próbál a beat-zenén keresztiül közeledni a fiatal nézőkhöz. így akarja elhívni őket a színházba, s akar eljuttatni hozzájuk néhány gondolatot. Nem is sikertelenül. Zene, mozgás és ritmus úgy kapcsolódik a szöveghez a Bartók Színház előadásán, hogy a mai fiatalok ízlését figyelembe vevő formai megoldások közepette is megmarad a regény mondanivalója. Végre nem a „hogyan nem szabad élni” esetét láthatjuk, hanem arra kapunk választ, hogyan kell, hogyan érdemes élni. Magyar Sándor személyében egy hősi pózok nélküli, tévedésektől sem mentes, mégis példaadó életű hős áll előttünk. Egy nem idealizált pozitív hős. (Ezért is sajnálatos, hogy egyéni tragédiájának kifejezésére — mint említettem — nem jutott még több idő és tér.)

A rendezés sem mentes néhány kisebb tévedéstől. Példaként a második rész említett lelassítását, elhúzását említhetjük, mint a legszembetűnőbbet. Általában azonban — különösen az első részben — Kazán István helyesen ismerte föl és alkalmazta a fiatalokra jellemző lendületet, erőt, ritmusosságot. A Férfikor bemutatása jó kezdőlépés a fiatalok színházi nézőkként való megnyeréséhez. Reméljük, lesz ereje a Bartók Színháznak úgy foglalkozni velük, hogy közben egy pillanatra se kelljen elhanyagolnia a gyerekközönséget sem.

74