Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - TANULMÁNY - Pongrácz István: Visszatekintés a Petőfi-centenárium francia irodalmára

— Talán örökölt műtárgyakat, gyűjteményt, s azt gyarapította tovább? Vagy pénzt?

— Sem egyiket, sem másikat. Saját erőmből kezdtem el, így gyűjteményem alapja a kemény munka, és a nagyon sok lemondás.

— Érdekelne, hogy mit vásárolt először.

— Egy ügynöktől megvettem az első kommersz képet, de ezzel ezt a fajta gyűjtést be is fejeztem, sőt alig fél év után el is adtam a festményt. Ma már bánom, mert jó lenne megmutatni a látogatóknak — okulásul. Révész Imre, Edvi Illés Aladár és Csók István képeivel folytattam a gyűjtést, majd Vaszary János és Márffy Ödön munkái következtek. Példaképeim régi nagy gyűjtők voltak, nagy gyűjtemények (Fruchter, Radnai) remekműveinek megszerzése lebegett a szemem előtt. Közben megházasodtam, lakásszerzés, bútorvásárlás stb. megfékezte a gyűjtési tempót, de a szenvedélyt csak fokozta. A rengeteg művészi témájú olvasmány, a reprodukciók tanulmányozása, neves műgyűjtők meglátogatása felnyitotta a szememet, s ez egyre inkább önmagam megtalálásához vezetett.

— Az említett művészek képeit nem látom a lakásában.

— 1959-től pár évig Vaszary, Csók és Medgyessy művei alkották gyűjteményem gerincét. Közülük egyet sem őrzök, mind eladtam —- természetesen ráfizetéssel. 1963-ban megvettem Borsos Miklós Bárányos lány című rézdomborítását, Pásztor című márványszobrát, Absolon, Balatoni naplemente és Napos délelőtt című lavírozott tusrajzait. 1964 nyarán került hozzám Márton Ödöntől gyűjteményem büszkesége, Egry József Delelés című olajpasztellje. Márton hívta fel a figyelmemet Ország Lilire, akivel 1966-ban ismerkedtem meg. Ezzel az ismeretséggel feltárult előttem a csoda, megtaláltam önmagamat. Egycsa- pásra elhatároztam, hogy nem régi művészek, hanem a maiak munkáit fogom gyűjteni. A koromat kell kifejezni, vállalni a rizikót. Ismert művészek főműveinek megvétele idő és pénz kérdése, de ad élő művészet dzsungelében eligazodni és válogatni, biztos szemet és nagy tájékozottsággal párosult intuíciót kíván. Ország Lilin kívül Kornis Dezsővel, Bálint Endrével, Anna Margittal, Veszelszky Bélával, Kondor Bélával, Vált Tiborral, Schaár Erzsébettel ismerkedtem meg, az ő műveikből állt össze gyűjteményem. A régebbi festők műveiből is őrzök néhány értékes darabot. Nagy István: Bamba és Öreg bojtár, Mednyánszky: Öreg és fiatal csavargó, Gulácsy: Arte vita natura, Farkas István: Vihar után és Egry már említett Delelés című festménye ma is gyűjteményem legjobbjai közé tartozik.

Körülnézek a lakás két szobájában és kis folyosóján. Ország Lilinek a Város a királyok korából, a Pompei, a Római fejek, a Kis ikonfal, Kornis Dezsőnek a Feszület, a Kulcsos, a Fej, a Kapu, a Forrás és más műveit látom egymás közelében. Szinte kiállításnyi festmény és monotypia van itt Bálint Endrétől, köztük a Halál falun, az Itt már jártam valaha, a Szentendre nyolcadik temploma. Anna Margit kezétől a Madárdal, a Bábu, a Festő és múzsája, az Angyal és mások, — összesen tucatnyinál több festmény származik.

Az egyik szoba mennyezetéről Kondor Béla Rajz I. című nagy vászna néz rám, és itt van a művész Régi házak című festménye is. Veszelszky Bélától két kompozíció, Schaár Erzsébet Terek és Vilt Tibor Kentaur című szobra szintén itt talált otthonra. A már nem élő művészek alkotásainak sorát Vajda Lajos két kompozíciója — mint új szerzemény — egészíti ki. Felsorolásom korántsem teljes.

68