Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - TANULMÁNY - Pongrácz István: Visszatekintés a Petőfi-centenárium francia irodalmára

— Kitől vásárol: a művészektől, a gyűjtőktől vagy árverésen? Sok gyűjtővel van ismeretségben?

■— Először a második kérdésre felelek: a gyűjtők széles körében ismerős vagyok. Márton Ödönön kívül Glüeks Ferenchez fűz bensőséges kapcsolat. Glücks Ferenc irányomban tanúsított magatartására jellemző, hogy úgynevezett régi képeim megvásárlását részletfizetési kedvezménnyel tette lehetővé számomra, holott akadtak volna nagypénzű emberek, akik egy összegben fizettek volna a képekért. Ami az első kérdést illeti: a mai alkotók munkáit csak a művészektől vásárolom. Azt gondolom, hogy ez egy mecénási tevékenység is egyben. Árverésen egyszer voltam, semmit sem vettem, de örökre megundorodtam az ottani tülekedéstől.

— Ennyi festmény, grafika, plasztika megszerzéséhez sok pénz kell. Miből fedezi vásárlásait?

— A keresetemből. Sok munkával, sok lemondás árán alakítottam gyűjteményemet. Részletfizetésre vásárolok, természetesen. Hitelem nagy, ami sokszor nehéz helyzetbe sodor, egyre növelve adósságomat. Ugyanis ha egy-egy új mű megszerzésének vágya elragad, nincs fék, ami megállíthatna.

— Családja életében milyen szerepe van a gyűjtésnek, a gyűjteménynek?

— Feleségem társam a gyűjtésben, nélküle nem jöhetett volna létre a gyűjtemény. A gyerekek szeretik és féltik a műveket, s ahogy nőnek, fejlődik értelmük, egyre mélyebben hatja át őket a művekből áradó szellem. A gyűjtő olyan, mint a karmester: más művein keresztül mutatja meg önmagát. Ügy válogattam össze a képeimet, hogy legyen szellemi feszültségük. A nemesen szűkszavú, de mégis sokatmondó képek érdekelnek, amelyek a XX. századról vallanak sajátos festői nyelven.

— Múzeum a lakása. Felvetődik a kérdés: Szabad-e értékes alkotásokat elzárni a közönség elől?

— Nem zárjuk el, mindig szívesen állunk az érdeklődők rendelkezésére, kiállításokra kölcsönözzük, amit kérnek tőlünk. De ne átitassuk magunkat : túlságosan sok embert nem érdekel az ilyen jellegű anyag.

— A gyűjtés révén számít-e anyagi haszonra?

•— A gyűjtés mást jelent a laikusnak, mást a gyűjtőnek. Sokan kérdezik, hogy mennyit érhet a gyűjteményem. Halott tőke, amíg nem eladó, nincs ára. A gyűjtés nem passzió, nem hobby, sokkal több: lelki szükséglet. Egyben — mecénási szerepével — inspirálója új művek megszületésének.

— Nem értünk egyet teljesen, de gyűjtői munkáját sem egészen olyannak látom, mint szavai mutatják. Szerintem nem bűn, ha a gyűjtő kollekciója anyagi értékével is tisztában van, s ezt nem is kell tagadnia. Előbb a rizikót említette, ezt anyagi rizikónak értem. Az erkölcsi is érdekes, mivel csalódhatunk ítélőképességünkben, de ezt ritkább esetben szokták emlegetni a gyűjtők. Folytassuk a témát: Volt-e különösen kedvező vétele?

■—• Szerencsés vételem talán egy volt, Gulácsy Lajos remekműve, az Arte vita natúra című. Steiner Lászlóné engedte át nekem igen humánus áron. Nem tartozom azok közé, akik olcsón akarnak venni, mert elvem, hogy a gyűjtő ne legyen kicsinyes.-— Vásárol-e pályakezdő művészektől?

— Az érett művészek képeit sem győzöm pénzzel. Akiket gyűjtök, nem kezdők, de nem is látogatják őket sűrűn a pénzes emberek. Az 1905-ben született

69