Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - TANULMÁNY - Pongrácz István: Visszatekintés a Petőfi-centenárium francia irodalmára

nemcsak a rangot fokozná, hanem az igazi műhelymunkát sürgetné, mely az általános előrehaladás nélkülözhetetlen és időszerű mozzanata. Így kezdődhet meg a nemes versengés az egyes dunántúli festő- és szobrászműhelyek között, így indulhat el az ízlésfejlesztés, így születhetnek remekművek azon a szellemi talajon, ahol a sokirányú hagyomány egyszerre segít és kötelez egyre nagyobb egyéni és közös erőfeszítésre. Mindez pályázatokra, díjakra, vándorkiállításokra, az egyes művészcsoportok igényes belső vitáira és megalapozott útkeresésére hívja fel a figyelmet, melynek kezdete, reményekkel teljes indítója az I. Dunántúli Tárlat.

HEITLER LÁSZLÓ

Beszélgetés egy műgyűjtővé

A műgyűjtés sohasem tartozott az elterjedt szenvedélyek közé, ma is kevés a gyűjtő, különösen vidéken. Az emberek tekintélyes részének nincs elég tájékozottsága a műgyűjtésről, a gyűjteményekről. Legtöbben mint a fölös pénz befektetésének és kamatoztatásának, sőt a nyerészkedésnek egyik formáját emlegetik a műgyűjtést, de akadnak, akik a gyűjtőt hóbortos embernek gondolják, aki gyűjteménye gyarapításának érdekében aszkétikus életet él. A gyűjtők táborában mindkét típusra rátalálhatunk, a többség azonban célját is, módszereit illetően is távol áll a szélsőségektől.

Kolozsváry Ernő győri tanár képzőművészeti gyűjteményét az utóbbi negyedszázadban létrejött magángyűjtemények között is kiemelkedő értékűnek tartják a szakemberek. Kiállítások katalógusait, művészeti könyvek reprodukcióinak jegyzékét tanulmányozva jónéhány alkalommal találkoztam Kolozsváry nevével mint a mű tulajdonosáéval; kivétel nélkül kvalitásos alkotások címe után említve. A gyűjteményében levő művek közül többnek a reprodúkcióját bemutatta már az Életünk, ezenkívül Kolozsvárynak Ország Lili festészetéről szóló tanulmányával is megismerkedhettek a folyóirat olvasói (1971. évi 5. szám).

Kolozsváry Ernő lakásában mindenütt műtárgyakat látok: a falon, a tárlókban, ládákban, de még a mennyezeten is. Nem palota, típuslakás egyik — kissé régebben épült — lakótelepen, vagyis tágasnak nem nevezhető. A festmények, grafikák, szobrok, népművészeti tárgyak nézegetése közben beszélgetünk a gyűjtemény megszületéséről, jelenéről, további sorsáról.

— Honnét ered a képzőművészet iránti — ilyen nagyfokú — érdeklődése? Gyerekkora, családi környezete befolyásolta?

— Ösztönösen, minden előképzettség nélkül ébredt ez a vágy bennem. Már gyermekkoromban tiszta és őszinte érzés fűzött a színekhez, formákhoz. Az álmok megmaradtak, s ahogy kereső ember lettem 1958-ban, alig huszonnégy évesen, elkezdtem gyűjteni.

67