Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - TANULMÁNY - Pongrácz István: Visszatekintés a Petőfi-centenárium francia irodalmára
érvelt. Dohnál Tibor tőmondatos sűrítései fantasztikus rajzírással párosulnak, számára a néprajz használhatóan tiszta forrás. Kár, hogy Patay Éva és Patay László művészetének üzenetét nem tartalmazta a tárlat. Örvendetes, hogy a fővárosban és környékén élő régi „dunántúliak” műveket küldtek a meghívásra. Az élő klasszikus Bernáth Aurél „A Szentivánéji álom” értelmezése ugyanúgy a kiállítás értéke, mint Klimó Károly Weöres Sándor versmondatát festménnyé sürgető „Mészáros köténye”. A Szentendrén dolgozó Klimó Károly gondos felületkezelése rangot jelent, mely Somogyi Soma László művészetének,' is sajátja. A vendégfogadó Kaposvár Szekeres Emil, Szabados János, Leitner Sándor festményeivel hívta fel a figyelmet, szobrászai közül Bors István változatai tartalmaznak friss távlatokat. Érdekes színfolt Csiszár Elek balatoni tájképe, R. Kiss Lenke és Brém Ferenc szobrai, Rumi Attila népművészeti indítékú faragásai, Tóth Ha ,,Didergő”- je és Csákvári Nagy Lajos, Sz. Egyed Emma, Kovács József éremművészete. A kiállítás sajátos arculatához tartozik Honty Márta világa, Erdős János kísérletező kedve, Dobroszláv Lajos elmélyült akvarelljei és Diskay Lenke ex libris sorozata. A grafikai anyag nem egységes, több irány és minőségi változat jelentkezik, melyben Varga Hajdú István szakmai alapossága, Reich Károly fölényes rajztudása, Lóránt János, Csizmadia Zoltán, Kerti Károly, Csurgói Máté Lajos variációi, Ady- és Radnóti-illusztrációi jelentenek igazi teljesítményt. A kerámia műfaját Pattantyús József képviseli átgondolt munkákkal, de nem tudja feledtetni Németh János hiányát. Összegezve a látottakat: kevesebb több lenne. Feltétlenül szigorítani szükséges a helyi zsűriket, s növelni az egyes képzőművészeti műfajok dunántúli mértékadó mestereinek a számát a következő gyűjteményes tárlaton. Mindez 66 HONTY MÁRTA: TEL — TAVASZ — KÜZDELEM
