Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - TANULMÁNY - Pongrácz István: Visszatekintés a Petőfi-centenárium francia irodalmára
OSONCI MIKLÓS Gondolatok az első dunántúli tárlatról A kaposvári Somogyi Képtárban rendezett I. Dunántúli Tárlat nagy vállalkozás. Nagy vállalkozás még akkor is, ha többen, így Borsos Miklós, Áron Nagy Lajos, Bartha László, Gerzson Pál, Kokas Ignác, Németh János, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Hehler László ezúttal különböző okok miatt távolmaradtak. Nagy vállalkozás még akkor is, ha a zsúfoltság miatt az anyag nem tűnik egységesnek, ha a minőség még nem is egyenletes, ha a vezérszólamok egyelőre még hiányoznak, ha a dunántúliság fogalma nem is teljesen tisztázott még, ennek ellenére a kaposvári kiállítás fontos előrelépés. Nemcsak a kezdeményezés miatt az, hanem azért, mert végre együtt van a pannon mezőny, versengenek az egyes műhelyek, közösen keresik, kutatják az utat; merre és hogyan tovább? A pécsi központ önmagát erősíti azáltal, hogy a hangolt eszményeket tökéletesíti, mely Soltra Elemér, Bizse János, Kelle Sándor és Simon Béla festői fejlődésére egyaránt jellemző. Az elegáns kivitel, mely régi pécsi hagyomány, ezúttal karakterisztikusabb. Duhajul őszinték Simon Béla erdőt, mezőt, szívet telítő virágai, és Soltra Elemér szerkesztései is határozottabbak. Székesfehérvárt ezúttal Francsics József és az erőteljesen haladó Újházi Péter képviseli — az egyéni kiállítása miatt távolmaradt Áron Nagy Lajos nélkül —, a tatabányaiak Kóthay Ernő barbár szépségű gobelinjével, Krajcsirovits Henrik mélyen átgondolt festményeivel jelentkeztek. A dombok nála asszony- alakúak ugyanúgy, mint Németh Mihály szobraiban és Reich Károly rajzán — a Dunántúl lankáinak feminitását jelképezik. A szombathelyi csoport Majthényi Károly Isis hagyományát vonultatja fel Aida tagolásban, és Vértesi Péter megalapozottan komoly újdonságait. Különösen a „Ketten” árnyalása fejezi ki korszerűen az anyaság maradandó mélységét olyannyira, hogy Kertész Sándor képén is érződik e szerkesztés hatása. Ezen tájegység sajnálatosan nélkülözi a sárvári—győri Lakatos József műveit, de örömmel láttuk Haraszti László göcseji témáit, és Horváth János szabad asszociációit. Sopron Giczy János értékeit küldte és Sz. Egyed Emma megfontolt szobrait, érmeit, a győri műhely Dohnál Tibor és Barabás László képi töprengéseivel 65 képzőművészet
