Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - SZEMLE - Mátyás István: De, te, legény, majd megérted
mimt a Sárga pipacsok című is. A természetiből vett hasonlatokkal, az ember és a természet hasonlósága számos apró megfigyelésével teletűzdelt Nefelejcs erős dirámaíi magot tartalmaz. Kibainigsúlyoziatitan benne van la ikét ellenpólus, a természet életereje, örök megújulása és az ember elmúlása, a halál. A Sárga pipacsok drámaisága még az előbbinél is erősebb. Feszesre húzott, jól felépített novella, iaz elmondott események pengése, la 'gyors tempójú haladás a végkifejlet felé olyan feszültséget biztosít, amely egy pillanatra sem engedd lankadni a figyelmünket. Ez egyébként ismét olyan jellegzetessége ©.z Igéző ciklusnak, amelyik csaknem mindegyük novellájára érvényes. Az oldottabb, anekdőtázáhb hang is megjelenik a ciklusban, különösen jól megüigyeJbető az Egy krumpliszüret krónikája 1952-ből és epilógus 1953-ból című írásban. Persze ez a hang nem tisztán jelentkezik, az írás nem anekdota, csupán la kínt, .a szenvedést oldja fel, a nehézségeket feledteti kis időre az anek- dótázóbb stílus. A krumplit fagyiban, sáriban, kínkeservesen szedik, de minthogy a végén tizedében ia kolhozét, hát & tizedük zsák, amelyet hazavihetnek, ikicsdt nagyobb, minit ia többi kilenc, s iá krumpli is szebb benne. Az írott szövegben gyakori a „Na de ..a „Szóval..a „Szerencsére ...” és iá hasonló momdiat- bezdés, s ettől, meg a lazább mondatszerkezetitől oldclttabbá, lágyabbá válik a stílus. Itt említek 'egy másik, a cikluson belül nem párosítható novellát, az Obsitosok szökésekről mesélnek címűt. A táborokból való szökések illem- és módszertana — mondhatnánk róla, ha megengednék laz ilyesfajta élcelődést a benne foglalt, komoly tanulsággal szolgáló olyan tragédiák, mint laz evenkefc megölése, vagy ha nem vonzanak a figyelmünket inkább az olyan egyenes, tiszta és bátor hősök, mint ia szökésieket segítő Marina. Eléggé lizgalmas és fordulatos ez az írás egészen laz utolsó (történetiig, amely sajnos megmaradt az egyedi eset, az egyéni élmény szintjén. S mivel nemcsak általános érvényűvé emelése maradt sikertelen, hanem szerkesztettem is, idegen, be nem fogadott szervként hat a novella egészének testében. Niem illik a „mesélések” sorába. Ebből következően az Obsitosok szökésekről mesélnek című novella sajnos nem hibátlan. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KIEGÉSZÍTÉS Három novelláról kell még szólni, amelyek színvonalukban a Kicsi, mérges öregúr folytatásai, s Lengyel József novellái között a 'legmagasabb csúcsokhoz tartoznak. Ez a három novella a Reggeltől estig, az Igéző és az Elejétől végig. A Reggeltől estig 'egy ember egyetlen napjának pontos leírása. Olyan, mondhatjuk szocdográifiai pontossággal, mint amilyent ia lágerek életéről is kapunk a ciklus több novellájában. Egy ember kaszál, él, létezik egy távoli falúban. Csakhogy reggeltől estig emlékezetében, gond/oilataiibain lepereg az egész élete. Ez az ember ugyanis nem önszántából tartózkodik abban a távoli faluban, Valaha mérnök volt. Szép a |táj, az élete is eléggé szabad, de vele jár a magányosság. És a magányos megöregedés, amelynek során •—- már folyamatban — végig kísért az elmúlás. (Ezt az elmúlás-hangulatot, más körülmények között élő hősöknél, isimét megtaláljuk majd az Oldás és kötés ciklus néhány novellájában.) A természet szépségét egy-egy pillanatra a novella hőse is észreveszi. „Bámulni akarja ezt a szépséget, de emellett szorongó világossággal ismeri fel, hogy lehetetlen: ami szépség a leikébe hullik, rögtön halottá merevedik szíve magányosságában.” (II. kötet, 148. o.) „Az élet értelme, hogy élünk... Ekképp biztatja magát, anélkül, hogy legyőzné kételkedését. Érzi, hogy magányosan nincs 564
