Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - SZEMLE - Mátyás István: De, te, legény, majd megérted

élet, mert az élethez öröm is kell. ... Magányosan csak sírni jó.” (II. kötet, 151. o.) Csupa kijelentő mondáit. Kérdőjel iáiig van iá novellában, felkiáltójel még kevesebb. Mégis kérdéseik sorát ülteti [agyunkba, és sűrűn kísérik ibelső felkiáltások iá igonidolataánlkat. Az író úgy beszél iá természet szépségeiről, hogy lényegében nem tis lanról szól, hanem iaz emberről, taz emberre erőszakolt magány rettenetességéről.

Látszólag egyszerű történet lamit Lengyel József laz Igéző oíímű novelláiban leír. Egy kutya régi gazdájától átpártol egy neki sZimpatikusább, idegen emberhez. Első találkozásuk után mellé szegődik. Niaigyon röviden elmondva walóbain ez történik laz Igéző icímű novellában, de aki ennyit mond, semmit sem mondott. Mert nem ez a lényege, hanem az ok, amiért iaz átpértolós. történt. Ebiben a novellában ugyanis iá látszólag nyugodt, leíró forrna egy rendkívül erős mon- damdójú tartalmat hordoz. Az Igéző ismeretlenje Lengyel József azon hősei közé tartozik, akik minden körülmények között megőrizték emberségüket, emberi tartásukat. Akiknek hitük, erejük, akaratuk volt embernek maradni az embertelenségben is. Az egyszerű kis történetiből, az önmagában nem különösebben jelentős vialóságanyaglból lennek megimutatásárvial, laz emberség és az embertelenség összecsapásának laz ábrázolásával lesz iglaizi, jó novella.

A harmadik novelláról Diószegi András ezt írjia: „Lengyel témáját és művészi módszerét egyaránt összefoglalóan valósítja meg a szibériai élménykört lezáró elbeszélése, az Elejétől végig.” Tegyük hozzá, nemcsak lezáró, hanem összefoglaló és kiegészítő elbeszélés is ez, annyiban, hogy a ciklus korábbi novellái között árnyékban maradt részeket megvilágítja, jobban megértetve azáltal az összefüggéseket, erősítve laz írói üzenetet, aláhúzva a pártosságot, az emberségüket—hitüket—önmagukat megőrzők melletti állásfoglalást. Az Elejétől végig gyerekkort emlékekkel indul, első része a kenyérrel vtalió korai találkozásokról szól. Majd ismét lágerba vezet bennünket az író. Aki megbetegszik, annak csökken a napi kenyéradiagja. „Fekszik az ember egész nap. Es egész nap csak enni akar. Kenyér! Másra gondolni nem tud. És ha elalszik, evésről álmodik. Naphosszat várja az estét, mikor kiosztják a másnapi kenyeret. Kenyér- evéstől kenyérevésig csak egyet kattan az idő, és az élet fogaskereke.” (II. kötet, 307. o.) Ugyanazt, a kenyérért való örökös küzdelmet foglalja össze ebben az elbeszélésében Lengyel József, .amelyről az eddigi novellák is szóltak. Az idő és az élet fogaskereke együtt, és „kenyérervéstől kenyőnevésig” csak egyet kattan. A kenyér határoz mag mindent a lágerben. A dohányosok kenyerük egy részét cserélik dohányra. De la kenyérnél nem lehet üzletelni. „Akik naponta eladják a fél kenyerüket, gyorsabban meghalnak. Akik másodnaponként, azok lassabban. De mind meghal, kivétel nélkül.” (II. kötet, 319. o.) Drámai, sőt balladai tömörségű és hangulatú mondatok ezek. Úgy hangzanak, mint az átok, amelyet a fejére olvastak valakinek. Es még döbbenetesebbé, algondolkodtatóbbá, a lényeget pontosabban megmutatóvá teszi őket laz, hogy szó szerint mag jelképesen értve egyaránt igazak. Ha imár kimondtam ezt a szót, jelképesen, meg kell említetni e novellával kapcsolatban egy nyíltan megfogalmazott (a direkt szó kívánkozna ide, ha szeretném) hitvallást. Az Elejétől végig című elbeszélésben is feltűnnek jellemes, elivhű (emberek. Ilyen például Iván Timofejiics, aki a többi között a következőket mondja egy fiúnak, aki iaz iskolapadból került a lágerbe, s iákat együtt nevelgetóek egy másik öreggel, Kondrát Ivamowiccsal:

— Hát hogy gondolod? Ezek miatt — és vastag, visszahalló hüvelykujjával a háta mögé mutat —, ezek miatt ne maradnék én kommunista?

565