Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kuntár Lajos: A 100 éve alakult nagygeresdi olvasókörről

elegendőnek, bizonyos vagyoni biztosíték, társadalmilag elfogadott rang is kel­lett. Lehet, hogy a papírra nem vetett, az alapszabályban nem rögzített feltétel a tagdíjfizetés, a társasvacsorák és egyéb kötelezettségek vállalása biztosíté­kaként vált gyakorlattá, valószínű azonban az is, hogy a társadalmi elkülönülés volt a legfőbb indíték. Arra vonatkozólag azonban a nagygeresdi jegyzőköny­vek semmiféle utalást sem tartalmaznak, hogy a tagságból kizárt egyének a kör helyiségét, különösen annak rendezvényeit sem látogathatták. A kezdeti évek­ben ugyanis teljesen, de a későbbi évtizedekben is az olvasókör volt fóruma a közösségi életnek, az ünnepélyek és szórakozási alkalmak rendezésének. Ezekből a lakosság egy részének teljes kizárása nem valószínű. A könyvtár A könyvtárhasználat szabályait — ellentétben a másutt létesítettekkel — Nagy- geresden nem rögzítették részletesen az olvasókör megalakításakor. A megye majdnem valamennyi helyén előírták a leltárba vétel módjait, a kölcsönzés fel­tételeit, az esetleges kártérítés mértékét. A 26. § lakonikus rövidségéből arra következtethetnénk, hogy a könyvek nem is játszottak fontos szerepet a nagy­geresdi kör életében. Hogy működése első évtizedeiben milyen volt a könyvtári szolgáltatás, a könyvállomány nagysága és összetétele, általában a könyvtári élet, nem tudjuk, de következtethetünk jelentőségére abból a tényből, hogy 1902-ben érvényben levő alapszabály és annak módosításai pótolták a hiányo­kat. A könyvek jelenlétének és rendszeres forgalmazásának több nyomát találjuk a jegyzőkönyvekben. A könyvtári munkát és a mai értelemben vett állomány­ellenőrzést évenként végezte a megbízott bizottság. 1905-ben a két könyvtáros mellé két tagot küldtek a bizottságba. Az 1905. december 30-án felvett jegyző­könyv jelentős tényeket rögzít. A közgyűlés a következő határozatot hozta: „A könyvek kiadásánál a könyvek száma korlátoztassék és pedig vidéki ta­goknak egy alkalommal 3 mű, illetve 6 darab könyvnél több nem adható ki. A könyvtáros jelenti, hogy sok könyv már oly elkallódott állapotban van, hogy javítás nélkül teljesen szét esnek a használatban. Intézkedést kér. A közgyűlés kimondja, hogy a rossz állapotban levő könyvek tartassanak vissza s míg kijavítva nem lesznek, olvasásra ne adassanak ki.” A kikölcsönzött művek számának korlátozása, az elhasználódott könyvek javí­tásra visszatartása a könyvtár jó működésének bizonyságai. A forgalmazásban megrongálódott könyvek javítására a költségvetések a továbbiakban minden évben tartalmaznak 15—20, 1913-tól 60 koronás tételeket. 1911-ben könyvszek­rény beszerzése vált szükségessé. A könyvtárosi tisztet 1902 és 1935 között Kotsits Sándor töltötte be. A vi­lágháború kitörését követő 15 évi szünetelés után 1930-ban alakult újjá a kör. Kotsits Sándornak és utódjának, Velekay Józsefnek sok gondot okozott a tag­ságnál maradt könyvek összegyűjtése. Fáradozásuk nem járt teljes sikerrel: a közgyűlés a további években rendszeresen foglalkozott a vissza nem szolgáltatott könyvek kérdésével. Jóval többet, mint a forgalmazásukkal. Az érdeklődés a Földművelésügyi Minisztérium által adományozott 103 kötetes népkönyvtár fe­lé fordult. A főleg gazdasági tárgyú könyveket kölcsönözték. 1940-ben például 49

Next

/
Thumbnails
Contents