Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kuntár Lajos: A 100 éve alakult nagygeresdi olvasókörről
— a könyvtáros jelentése szerint — 142, 1943-ban pedig 83 kötet „forgott kézen”. A saját könyvek közül 1943-ban már egyetlen kötetet sem adott ki a könyvtáros... Aztán bekövetkezett a könyv- és újságolvasás és általában az olvasókör jelentőségének csökkenése. Az egymás után alakuló egyházi és egyéb egyesületek megosztották a falu lakosságát. A század elejétől oly élénk műkedvelő művészeti életnek már nem csak az olvasókör adott keretet, lehetőséget. Megváltozott a kör napi foglalkozásainak jellege is. A társalgás, főleg pedig az olvasás előbb csak halványult, majd meg is szűnt. Helyüket a kártya vette át. Méghozzá olyan nagy mértékben, hogy 1943-ban közgyűlési határozatnak kellett kimondani: „este 10 óra után tilos a kártyázás.” 1935-től a rádió hallgatása vált általánossá. A saját erőforrásokból fenntartott köri helyiséget 1933-tól községi gyűlések, 1941-től pedig a leventefoglalkozások céljaira is igénybe vették. A fiatalság 1940- től a labdarúgás támogatását is elérte. A csapat teljes felszerelése jelentős ösz- szegbe került. Könyvre nem jutott pénz. Újságok közül is csak a Függetlenség, a Tolnai Világlapja és a Harangszó előfizetése. ...A háború másodszor is döntően befolyásolta az olvasókör működését. Az utolsó jegyzőkönyv 1943. december 16-án kelt. Sem a vezetője, sem a hitelesítői nem írták alá. Befejezetlen maradt, mint a kör élete... A múlt és a jelen kapcsolata A négy évig tartó világégés az olvasóköröket is elpusztította. Helyiségeik, felszerelésük és könyveik megsemmisültek, illetve szétszóródtak. Újjáélesztésükre történt ugyan helyenkénti kísérlet, működtetésükre azonban nem kerülhetett sor. Halódásuknak a feloszlató intézkedés vetett végett. Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi-gazdasági változás lehetővé tette, hogy hivatalos üggyé váljék a nép művelődésének ügye. A vallás- és közoktatásügyi miniszter már 1945-ben szorgalmazta a népkönyvtárak újjászervezését. A kulturális élet kibontakozása az olvasóköri hagyományok elvetésével következett be. A könyvtárak és a művelődési otthonok •— a népművelés intézményei — lassan átfogták a művelődési élet minden területét. A tanácsi könyvtárak, az 1952-ben hozott rendelet nyomán, a legkisebb településeken is megteremtették a könyvtári élet, az olvasás feltételeit. Természetesen Nagygeresden is. A magyar irodalomnak Balázs Sándort adó és Kónya Lajos életútját befolyásoló község 100 éve alakult olvasókörének működéséről a ránk maradt jegyzőkönyvek, hatásáról pedig az apáról fiúra szálló művelődési vágy, a nagy számban olvasó és nemesen szórakozó — a könyvtárt és művelődési otthont igériybe vevő — mai lakosok adnak bizonyságot. A nagygeresdi és valamennyi olvasókörnek komoly közösségformáló és emberalakító szerepe volt. Azoknak a célkitűzéseknek egy részét, amelyeket ma a könyvtárak és a művelődési otthonok, illetőleg a klubkönyvtárak igyekeznek megvalósítani, az olvasókörök — természetesen a kor színvonalán — irányítás és anyagi támogatás nélkül oldották meg. Érdemes tehát idézni emléküket, és tudatosítani, hogy a mai művelődési intézmények elődei milyen társadalmi gyökerekből táplálkoztak, és mi módon elégítették ki közösségük igényeit. 50
