Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - TANULMÁNY - Z. Szabó László: Radnóti önarcképe

tott művek negyedrészét kitevő grafikai lapok (között említésre méltó kevés akadt. (Szerencsére .alacsony színvonalú, negative említésre méltó sem sok, de ezektől most eltekintek.) Leglfigyelenmeméitólbbak Ecsedi Mária papírmetszetsi. Jól megrajzolt figuráinak kiimetszéséhez nagy kézügyességre van szüksége. Japán nők .c. munkája pcirut azt adja, lámát a .cíimébein ígér — természetesen nem epigo- nizmius, bogy azonnal a japán fametszetek jutnak az ember eszébe, ezek fornia- nyelyét egyénien használja fel Ecsadi.

Vértesi Péter két tusrajzát tömör kifejezésmód, nemesen egyszerű megfogalmazás jellemzi. A fekete, a fehér és a különbözően íexturázott felületekből felépített rajzok a jó szakmai felkészültség mellett (kutató, érdeklődő művészi egyéniségről tlanúskadniak. Öreg kertész c. tusriaijza jellemző példája annak, hogy az érzékletes emlberiáibráizoláshoz nem f eltétlenül szükséges naturaiisztikus eszközökkel élni. A íárladt, sűrűn, barázdált arcú bölcs vénembert jeleníti meg a kép néhány töredezett, más-más textumájú felület összerakásával, amelyek közül csak némelyik kötődik konkrét valóságelemhez. Egy fakerítés, egy száraz ág, felszántott földdauaib mellett egymagukfoan nem jelentéshordozó elemekből tevődik össze a rajz — s máris előttünk van az öreg kertész.

Artner Ferenc Saéniagyűjtők c. rézkarcát elsősorban magas színvonalú technikai kivitelezéséért kell megemlíteni. E lapon minden technikai fogást megtalálunk, .amit a képzett ré2Jkaroolóniak tudni (kell: van rövidebb, hosszabb ideig maratott vonalas rósz, foltokban maratott felület, hMegtűvel vlaló foele- rajzolás. Maga a kép — posztnagybányai módon megfogalmazott alföldi táj szekérrel —• szép, gondos munka, élvezetet szerez a nézőnek. Avítt — mondanák a imiodiertneskedők, de ilyen szépen kivitelezve (mikor sokan elfelejtik a mesterségbeli fogásokat -kenőén megtanulni) ma is megvan a létjogosultsága.

A kritikus is .egyed, szubjektum. Más talán más műveken keresztül kísérelte volna meg ismertetni ia kiállításit, lehet. Énrám ezek tettek —■ pozitíve vagy negative —■ olyan hatást, hogy megemlítenidűinek tartottam őket. Végül elgondolkozva azon, mi is az a közös jelleg, amit e osoportkiállítáaon észleltem — miért észlelteim —■, nem tudnám pontosan szavakba foglalni. Valahogy az egészben együtt benne hullámzik a dunántúli táj — gondoltam magamban a kiállításiról elmetnőben. Most már nem tudóim (biztosan, így van-e. Eehet, hogy ezt csalk a tájképek nlagy számla miatt képzeltem. Mindenesetre akkor úgy éreztem, hogy ezek a művek, ezek a művészek valami tág kereten beliül összetartoznak. Es ezt nemcsak a kiállítás címe szugigenálta ibelóm.

543