Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kuntár Lajos: A 100 éve alakult nagygeresdi olvasókörről
A közgyűlésekről ugyanis minden alkalommal jegyzőkönyv készült. A nagyge- resdi ,,Közgyűlési jegyzőkönyv” 1902-től folyamatosan vezetetten füzet formájában ránk maradt. A művelődésügy mai apostola, a községi könyvtár és a falumúzeum vezetője: Pomogyi József pedagógus által megtalált és féltve őrzött rendkívül értékes művelődéstörténeti dokumentum a működésről, az olvasókör életéről tudósít, így nagy mértékben segíti az egyesületek századeleji és a következő évtizedek viszonyainak megismerését. Az olvasás elsődlegessége Az. évenként rögzített vagyoni kimutatás az önfenntartás, a működtetés kérdéseivel ismertet meg. 1902-ben az előirányzott kiadások a sajtó, az újságolvasás elsődlegességre hívják fel a figyelmünket. Az újságokra tervezett 75. korona 60 fillér az összkiadások 42,6 százalékát teszik ki. Az önmagában is beszédes bizonyíték még hangsúlyosabbá válik azzal a ténnyel, hogy a többi kiadási tétel kizárólag a helyiség fenntartásának, illetve a kör működtetésének feltételére szűkül. A sajtó az olvasókörök elterjedésének időszakában vált sokrétűvé. A megélénkült politikai élet, a gazdasági viszonyok fejlődése, a társadalmi események ismerete sokakat érdekelt, ezért következett be a sajtó rendkívüli népszerűsége. A könyvtári szolgáltatás: a könyvek és az újságok biztosítása, az olvasókörök tevékenységének legfontosabb részét jelentették Nagygeresden is. Az alapszabály a helybenolvasás mellett a 25. §-ban pontosan meghatározott feltételek szerint a sajtótermékek hazavitelének lehetőségeit szabályozta. A napilapokat 24 óráig, a hetilapokat pedig egy hétig nem kölcsönözték. A friss sajtó csak a kör helyiségeiben volt olvasható. A hazavitel gyakoriságát feltételezi az a megszorítás, hogy egy lapnál többet 24 órán túl senki sem tarthatott magánál. Az 1868-as népoktatási törvény az általános tankötelezettség bevezetésével emelte ugyan az írni-olvasni tudók számát s ezzel az olvasókörök társadalmi bázisát, az önálló olvasás feltételei azonban csak lassan, jóval a századforduló után váltak a parasztság széles tömegei részére adottá. Az olvasókörök népszerűségét éppen az a körülmény növelte, hogy a ,,kör”-ben minden este akadtak „felolvasó” tagok, akik folyékonyan, érthetően, fennhangon olvasták ki a napi sajtót, esetenként a folyóiratokat és néha egy-egy könyv részleteit. A felolvasások még a városokon is elterjedt és népszerű formái voltak a művelődésnek, a nemes szórakozásnak. A világ- és a hazai eseményekkel, a gazdasági és társadalmi élet híreivel foglalkozó országos és helyi lapok — népszerűségük ellenére —- igen gyéren jutottak el a falvakba. Legtöbb helyen csak az olvasókörbe jártak. Ide viszont változatos összetételben, de egy példányban. Ezért kellett az alapszabályban is rögzíteni a használatukat, kikölcsönzésüket, majd pedig az értékesítésüket. Az olvasókörök többsége ugyanis bizonyos idő után eladta a sajtótermékeket. Az olvasókörök társadalmi szerepe megítéléséhez rendkívül értékes és fontos adalékot tartalmaz az 1902-es jegyzőkönyv 13. pontja, mely szerint a felvételre ajánlott, „szolgálati viszonyban' levő” két egyén kérelmét a közgyűlés elutasította. Az elutasítás annak a majdnem mindenütt jelenlevő gyakorlatnak a megnyilvánulása, mely szerint az alkalmazottak — cselédek, inasok és segédek —, a mások szolgálatában dolgozók nem lehetnek tagjai a köröknek. A nagyge- resdi alapszabály ugyan csak a „tiszta jellemet” tünteti fel a tagság követelményének, a valóságban azonban a feddhetetlenség egymagában nem mutatkozott 48
