Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - Galambosi László: Lépegetve (vers)

József ácsot ne mutassad) szomj át forrás, könnyű harmat verje. Szegény pásztor, király:

Gáspár, Menyhért, hű Boldizsár csizmanyoma, bocskor-pora ne árulja. Sziklák foga tündércsontját ne roppantsa.

Ne tépje le töviság fejéről a koronát.

Elefántcsontfehér tetők, márványhasú hold-osiga, szórják tükrös szikrájukat batyut vivő csacsira. Kopog a bot, a vándorbot, pára-gyolcsos köveken. Mért lármáznak kakasaid aranytornyú Betlehem?

Lépegetve

Furulyámon kilenc lyuk van. Billeg-ballag kilenc ujjam.

A tizedik homlokomnál szalutáló törpe zsandár.

Csillag virít a bicskámon. Pipacs-bojtok koronámon. Fölnyerítő lovam hátán tótágast áll a szivárvány.

Zápor ugrott Észak felé, nincsen aki megköthetné. Kunkorodó villám-kötél vörösébe markol a szél.

Virrasztóm a mécsvirágot.

A tejúton sárkányt látok. Kaszabolom liliommal. Fojtogatom vas-ostorral.

Az Isten kék köd-gubában, gubbaszt ráncos éjszakában. Őrzi a vén világórát, világóra mutatóját.