Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - Galambosi László: Elefántcsontfehér tetők (vers)

GALAMBOS! LÁSZLÓ

Elefántcsontfehér tetők

Elefántcsontfehér tetők, márványhasú hold-csiga, szórják tükrös szikrájukat batyut vivő csacsira.

Batyut vivő csacsi szája lilaszirmú tulipán.

Mária, menny arany ága, lebeg József ács után. Ej-királynő pártájára feltűzte a hegyeket, hegyek fölé lángcsillagot, lássanak az emberek.

Rezeg pálmák árnyas tornya. Féltett bárányfej mozog. Nyájat őrző tüzek mellett ébrednek a pásztorok.

Ölmos bottal kopogtatva pislognak, zöld csillag ontja üstökösnagy sugarát.

Kőfehér a farkas foga de a szalma-istállócska védi sovány udvarát.

Körbe-körbe pásztorok, csörgő-láncú táncosok.

Mulasson a kiskirályka.

Páralombos homlokára szög-korona ne virradjon.

Emlőadó Boldogasszony, báránybőrök gyapjas sátra leheljen szép fiacskádra nyájmeleget, vas erőt.

Ne rogyassza a tetőt villámfényű szél-pata.

Nő a csillag, égi fa.

Három király szakálla ér farkasprém-csizmára, jászol előtt bölcsen áll:

Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

Parancsvivők csődörei nyerítnek, bő lomb alatt lopakodva zokog József, vezeti a szamarat.

Mária kék köntösébe öleli a gyermeket, sárkányfalkák kutatják a tűzbeomló hegyeket.

4.

Zsugorodj fény, illanó.

Meg ne marja vad kopó fehér ruhás kiskirálykát,

(emlőadó édesanyját,

492