Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: Hazamegyek a falumba
megél, ha hanyatt fekszik ta napon, nem lehet vele beszélni. A vérében van a munka. Nekem kér még egy dupla gint, csettint az ujjával a pincérnek és fizet. Látszik a magabiztossága. Révbe jutottál Nándi. B-ben silóznak. Alig húszéves fiatal fiú ugrik le a zetorról.-— No, Pista, estére ugyancsak körülszimatolnak a lányok a presszóban. Mivelhogy a siló istentelenül büdös. — Majd kimosakszunk, mint „szaros Pista Jézus neve napján” — veszi a lapot a fiú. Szóbahozom jövetelem célját. Rágyújtunk egy cigarettára. — Ennek a gyereknek az apja félt legjobban a kolhoztól. Még a minisztériumba is felutazott, hogy megkérdezze, kötelező-e a belépés. — Aztán mit mondtak neki? — Azt nem tudom, belépett, az biztos. Az agronómus érkezik kerékpárral. — No, emberek, mi újság? — Az elvtárs a fiatal téesz-tagokról ír újságot. — Közel van Győr, s ez úgy vonzotta a fiatalokat, mint a lámpás az éjjeli lepkéket. De három éve megtört a jég — mondja az agronómus. — A Pista gyerek volt az első harmincon aluli tagunk. Még Győrben dolgozott, amikor bejött hozzánk az irodára. „Elnök elvtárs; mit tudnának adni, ha hazajönnék?” „Mihez értesz?” „Szeretnék gépen dolgozni!” — Felvettük. Egy év múlva jöttek még hárman-négyen. Szerintem csak idő és gépesítés kérdése, hogy minél többen visszajöjjenek. Tudja mennyit keresnek?! 55—60 ezer forintot évente. Ebből a pénzből félre is tehetnek, meg öltözködhetnek is ahogyan akarnak. Ha ez nem elég nekik, a háztájiban még foglalkozhatnak ezzel-azzal. — Legalább a lányok nem mondhatják rátok, hogy nem „menő fej” — kacsint Pistára a fiatal agronómus. Persze sokáig igazuk is volt, mert csak az maradt itthon, aki máshol nem kellett. Szerencsére néhány éve megváltozott a helyzet. — Én még gyerek voltam a szervezéskor —• magyarázza Pista. Azt is csak hallomásból tudom, hogy az elnökünket agyonveréssel fenyegették. Most végigmehetne a falun, két embert nem találna, aki visszasírná a földjeit. A Báránnyal is elégedett mindenki, nem hiába elnök már 14 esztendeje... — Mi lesz a földekkel, ha mi elmegyünk? — sóhajtoztak az idősebb téesz-ta- gok még néhány évvel ezelőtt is. A fiatalok elkerülik a falut. Hová lett a mi föld- imádatunk? Mindenki a várost lesi — mondogatták egymás között szomorúan. — Majd ha nem jönnek szépszerével, jönnek muszájból — jövendölték a tudálékosok. Kiadnak egy rendeletet, hogy irány vissza a földekre! Utólag könnyű okosnak lenni. Fölényesen azt mondani, nem kellett semmiféle rendelet, jönnek a fiatalok maguktól is. Persze, amíg az első fecskék visszajöttek, történt egy s más a közös gazdaságok irányításában, és főleg hatékonyságában. A Kisalföldön például így: 4 2
