Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZEMLE - Paku Imre: Kárász József: Pörben

úgy hatott, hogy az élesebb hangú, szókimondó szellemű művek szerzőit üldözték, izgatás! perekbe fogták vagy többnyire elnémították. Az irodalom és politika efféle változatairól Kárász regénye bőven, meghatóan és őszintén beszél, nyomasztó légköre érezteti a vezető rétegnek azt a szorongását, félelmét, mellyel végül is a háború borzalmába kergette a jogfosztott paraszttömeget, hogy az ottan „hősként” meghaljon; a hazai föld még sírhelyet se kényszerüljön adni neki, hogy emberként ne kelljen politikai tehertételnek megmaradnia. A közismerten elvesztett háború nyomán ezeket az elodázott társadalmi kérdéseket aztán a fölszabadult nép önmaga oldotta meg.

Kárász József regénye tehát nemcsak azáltal méltánylandó, ami ismeretes cselekményként benne zajlik, hanem azokkal a fordulatokkal, előremutató jelzésekkel biztosítja létjogosultságát, amiknek a segítségével, művészi fölhasználásával éreztetni tudja a híres-neves magyar úri politikának akkor nyilvánvaló háborús kalandba történt keveredését, s abban bekövetkezett végleges bukását is. Az olvasó különben egy jól megírt, élénk cselekmény ű regénnyel, vonzó olvasmánnyal ismerkedhet meg, és önmaga minősítheti e művet; Szerzőjét megróhatja, és alakábrázoló művészetét, légkörteremtő érzékét föltétlenül dicsérheti vagy elmarasztalhatja : e másik pörben azonban Kárász vesztes mégsem lehet. (Szépirodalmi Könyvkiadó)

PAKU IMRE

KOROGNAI JANOS: HALASZLEÁNY

478