Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZEMLE - Paku Imre: Kárász József: Pörben
Kárász József: Pörben A kísértő múlt a jövő útját egyengeti, a múlt mulasztása pereskedik a jelennel — a jövő érdekében. 1932-ben járunk. Vészterhesen vajúdik a világ. A nemzetieskedő politikai erőszak, hangzatos faji elnyomás német és olasz földön ekkorra már megerősödött, a múlttal szemben perét „megnyerte”, a jövőt ostromolta. Magyar- országon kétségtelen jelei mutatkoznak meg egyidejűleg egy jobbra tolódó politikai egyeduralomnak, kizárólagos előjogokat követelő faji politikának, a „jobbak” vezető szerepének. Az ellenforradalom azonban nem nyerte meg nálunk pőrét a kommunizmussal szemben. Az egyes társadalommentő tervek, úri huncutságok naponként megmentik az országot a baloldali mételytől, a vörös veszedelemtől. Ebben a politikai hadjáratban a munlkásosztály bármelyik tagja bűníbak, börtöntöltelék lehetett és lieft is, de, amint Kárász erősen va'ló- .sághitelű, igazérvényű regényéből kiderül, a szegényparaszitság sem kerülheti ki az uralkodó osztály gyanakvását, koholt vádját, majd üldözését sem. Egy szegénylegényt átlátszó ürügy révén gyilkosság gyanújába kevernek belie az úri vadásztársaság éber tagjai, a társadalmi rend szemfüles őrei, a politikai érdem türelmetlen várományosai. A parasztok sorából kommunistát kiemelni különleges érdemszerző tett a nagybirtokosság s az azt szolgáló megyei tisztségvisélők szemében, hiszen annak a híre eljuthat a fővárosi legfelsőbb körökig. A perbe fogható bűntársaknak — a falusi értelmiség rokonszenvező tagjainak — leleplezése viszont sorozatos félemlítést von maga után országszerte. Ami minden ezután a regény cselekményében, az átkozottan hosszas, bonyodalmas és megalázó pörben tovább folyik (a kiszemeltek sanyargatása, üldözése, az előrángatott szerencsétlenek tanúztatása, az igazság kényszerű elhallgattatása, a hivatalosak vesztegetése, az egész csinált pörös ügynek az országgyűléseié vitele), mindezek ma már a harmincas évek munkásmozgalmának történetéből közismert eseményeknek számítanak. Kárász József regényét ebben a vonatkozásban ismételő műnek lehetne számítani, hiszen újabb nézőpontokat nem mutat meg. Az érintett társadalmi légkör, a nyomasztó tehetetlenség rajza mind az uralkodó, mind az elnyomott osztályt egyaránt jellemzi. A szegényparaszti tömegek politikai öntudatosítása ebben az időben elmaradt vagy kicsiny térre szorítkozott, e kettős változatot regényünk kiválóan ábrázolja. Jóllehet hangzottak el a politika mindkét olidalán mentő, mentegető javaslatok; különböző, gyorstalpalású tervek is készülték; e felemás kísérlet csak élezte a helyzetet. Lényegében a jobboldali a látszatok örve alatt óvta anyagi, politikai helyzetét, a baloldal parasztpolitikája elméleti javaslatoknál, helyzetrajzi beszámolóknál tovább nem jutott. A szépirodallmi művek viszont nem kerültek a nép — a leginkább érdekelt fél — kezébe, pedig sorsleírásuk, leleplező szerepük, öntudatosító erejük, általános hatásuk kifejleszthetett vcliina egy komoly parasztpolitikai öntudatot, anyagi-szellemi önvizsgálatot. A népies irodalom lassan-lassan vágta ki a közöny burkát, és néhány kiváló alkotása révén a parasztkérdés, a nép helyzete az egyébként közömbös középosztály gondolkodását jótékonyan befolyásolta. Ugyanakkor a „magasabb” politikára csak 477
