Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: Hazamegyek a falumba

VARGA ZOLTÁN

Hazamegyek a falumba

Édesapám a kertben sírt — meséli egy ménfőcsanaki fiatalember. ,,A gyönyörű teheneim, nincs azoknak párja a megyében, és most be kell vinnem. Közösködjek olyanokkal, akiknek mindig büdös volt a munka, csak a kocsmázáson járt az eszük. Ha én be is lépek, te, fiam, soha!”

— Először az ÁFOR-hoz mentem segédmunkásnak, onnan tovább az ÉPFU- hoz. Szeretek dolgozni, de ott sem éreztem jól magam. Aztán az erdészetnél dolgoztam. Hajnaltól késő estig talpon voltam. Meguntam, hazajöttem és beléptem a téeszbe... Jövőre harminc éves leszek, azt hiszem, jó vágányon fut az életem.

Friss homokkupacok mutatják az udvaron a nemrégi építkezés nyomait. Az udvar végében már fehérre meszelten áll az ól is. Két hízó röfög éhesen.

— Dobj nekik egy kis kukoricát — mondja a feleség —, mert szétszedik az ólat. — Örökké éhesek.

— Négyszobás lakást építettünk — mutat a házra, amíg embere az állatokat eteti. Fürdőszoba is lesz, persze hogy lesz. Meg beépített bútorok. És ráadásul egy vasat sem kértünk kölcsön.

— Tavaly negyvenezer forintot kerestem a közösben — folytatja a fiatalember, amikor visszajön az etetésből. Mellette a háztájiban állatokkal, málnával vesződöm. Két fejőstehenünk, két bikánk és két anyadisznónk van. Tavaly hét hízott sertést adtunk el, 26 ezer forintot kaptunk értük. A napokban egy tehenet vittek el 14 ezerért, meg egy szerződött bikát 25 ezerért. A málnából is bevettem 15 ezret.

— De a munkát sem röstelljük ám — mondja az asszonyka. Pisti minden reggel fél ötkor már eteti az állatokat. A TV-híradóig nemigen akad szabadideje.

— írja meg, hogy nem vagyunk lerongyolódva, mint a nyugatiak.

Nevetnek.

— A szomszéd gyerek disszidált, amikor jött a közös. Nem sokat tud fölmutatni. Ha marad, mégegyszer annyit elért volna.

Az irodán a téesz-elnökkel beszélgetek.

— Hat éve jött vissza az első fiatal Ménfőcsanakra. Először a melléküzemeket keresték, aztán beálltak kocsisnak, állattenyésztőnek, traktorosnak is. 152 forintot fizetünk egy munkanapra, ugyanazokat a szociális juttatásokat biztosítjuk, mint a városi üzemek. Csak egyéves próbaidő után lehet valaki tag nálunk. Bolond az, aki a városba jár, mégegyszer annyi pénze elmegy, mint annak, aki itthon marad. A tisztességes munkát persze elvárjuk. De nem könyörgünk senkinek.

Apám kérges keze megállt a levegőben, amikor egy téli napon meglátta a gépkocsiból kiszálló agitátorokat. „Hát itt vannak” — csak ennyit mondott, és izgalmában még a cigarettájáról is elfeledkezett, pedig szinte éjjel-nappal égett a szájában. Anyám a kezét tördelte.

40