Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Farsang Árpád: A muzsikáló Kamarakórusok I. Országos Fesztiválja
marakórusának műsora is. Ök is olyan címet választottak — „Kaleidoszkóp” — amely a legtávolabb eső gondolatokat is összefoghatja. A köszöntőként elhangzó Vecchi: „Néked zeng ez a dal”... kezdetű madrigál után rövid ismertető hangzott el a kórusról. Ennek közvetlen hangja után valóban úgy éreztük, hogy a szereplő fiatalok mind „ismerőseink”. Ezután következett a madrigálokból, székely balladákból. Kodály, Britten, Giardini, Pászti kórusműveiből álló rendkívül színes és pergő műsor. Az egymáshoz szorosan kapcsolódó számok valósággal viliództak előttünk. Az összekötő szöveg itt is jó szolgálatot tett ahhoz, hogy a „Kalcidoszkóp”-ban minden megtalálja a maga helyét. A műsor csattanója a „Jöjj és dalolj énvelem. . . ” címen jelölt befejező rész volt. A műsorfüzet ennek tartalmára így utalt: „Pool beat és protest song művek; verses-zenés-táncos összeállítás a közönség aktív bevonásával.” Kétségtelen, nemcsak ennek a műsornak, hanem talán az egész fesztiválnak ez volt a legújszerűbb mozzanata. Az ízlésesen megoldott, zongorakísérettel megtámasztott kórusénekléshez stílszerű koreográfiát készítettek. Ezt az oldott hangulatot még tovább fejlesztették azzal, hogy a fiatalok egy csapata a közönség sorai közé pattant és kezükbe adta a „Venceremos” chilei dal szövegét, és az egész közönséget valósággal belesodorták a közös éneklésbe. A megszokotthoz képest valóban „felborult a rend” — mint ahogy azt a tanácskozás egyik résztvevője szóvá tette —, de nem kétséges, hogy hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Már pedig ez a döntő! Amire talán az ilyen felépítésű műsoroknál külön kell figyelnünk, az az, hogy a befejező szám izgalma, forrpontja ne ülje meg már a műsor elejét is, mint ahogy azt ennél a műsornál is tapasztalhattuk. Mint ahogy a színésznek „nem szabad azt tudnia”, hogy a darab folyamán mi történik majd vele, ugyanúgy nem lett volna szabad a befejező „nagy szám” hangulatát már Kodály „Esti dal”-ában előre vetíteni. Igen tanulságos lenne a jobbnál-jobb megoldásokat részletesen elemeznünk. Ez azok számára is hasznos lenne, akik a fesztiválon nem vettek részt, de az új utak keresésébe készséggel bekapcsolódnak. Be kell érnünk azonban azzal, hogy legalább a műsorok tartalmára utaló címek felsorolásával sejtessünk meg valamit az új törekvésekből. íme a címek: Tavaszi szél, Napfény-virágok, Tavasz, szerelem, boldogság, Dal kíséri életünket, Szerelem és természet a muzsikában, Én drága lánykám „... de megmaradt a zengő dallam..A zene szava, Keresztmetszet, Muzsikáljunk együtt, „Mindenik embernek a lelkében dal van”, Nincs békém! A műsorok egy másik típusa a családi és társadalmi ünnepekhez kapcsolódik. Mindhárom kórus, amely ezt a formát választotta — a budapesti „Bartók” Leánykar, a Magyar Vagon és Gépgyár Kamarakórusa és a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa — házasságkötési műsort állított össze. . A „Bartók” Leánykar műsorának zenei anyaga: öt tétel Brahms Német népdalok c. ciklusából és részletek J. S. Bach Parasztkantáta c. művéből. A stílusban erősen elütő zene hangulatilag mégis jól kiegészítette egymást. Brahms Német népdalai lírai fogantatásúak, a Parasztkantátából az életerő, a jókedv árad. Bár az időrendi sorrend azt kívánta volna, hogy a Parasztkantátával kezdjék műsorukat, hangulatilag mégis az általuk választott sorrend a helyes. A kantáta szólista feladatait a kórus tagjai látták el. Előadásuk mu463
