Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Kicsi sárga villamos
Lieber Évia varrott szőnyegeket állított kd, rájük kapott nívódíjat. A szobrászok kiállított művei között, eltérően la festészeti anyagtól, kevés volt a gyenge darab. Kies Niagy András remek lendületű, iá tömegek dinamikus hatása álltai kifejező Kis karoos II—III—IV. című sorozata, Kő Pál Gyűrűfű és Csónakos című szobrai és szellemes fa-kő domborműve. az Egy régi templom, Tóth Sándor nemesen megmunkált és nemes kifejiezésű márvány arcképe (Nóra) és fekvő nőalakja (Várakozás), Váró Márton zárt építészeti formába komponált Két lány című szobra, Nagy Sándor többalalkos Tavasz című kompozíciója, Szabó Iván Várakozó című fia-sztéléje, Parté Róza bájos kis bronz figurája, a Trombitás, Marót! János absztrakt fcrómacól kompozíciója — mind színvonalas mű volt, a mai imagyiar szobrászok derékhadának termését reprezentálták. A nívódíjas Borbás Tibor jókora méretű gipsz szobrait divatos modort, sikeres példaképeket kevés eredetiséggel követő munkáknak láttam. Az érmek között Sz. Egyed Emma Szavalok I—II—IIP. Meszes Tóth Gyula Járatok és Tóth Sándor Szenifgyömgyi Albert című munkáit szemléltem a harmonikus műveknek ikijáró figyelemmel és örömmel. A keszthelyi balatoni nyári tárlatok sokféle törekvést mutatnák meg, a céljuk is. ez. Nem reprezentatív kiállítások, ahogyan sclkian szeretnék, nem a hazai termés javának kétévenkéntii bemutatói, hanem kiállítások, melyeken az értékesebb és iá szerényebb színvonalú, a realista és az elvont formálásai művek egyaránt szerepet játszanak. Magánjellegű közvéleménykutatásom iazt mutatta, hogy a. látogatók legtöbbje talált neki tetsző művet iá Balatoni Múzeum kiállításán, és kellemes nyári emlékei közé sorolja az ott eltöltött időt, kedvező esetben egy Bonba egy kirándulás, vagy egy szabadtéri táncdalest emlékeivel. UDVARDI ERZSÉBET FESTMÉNYEINEK sok c&odálója ákiadt Balatonfüredem. Az lainany és az ezüst csillogása fogva tartotta az embereik figyelmét. A művésznő, akit ia Balaton mai festőinek sorában előkelő hely illet meg, néhány év óta előszeretettel 'alkalmazza képein az arany és ezüst fómfóliát. A felragasztott fém vagy a festett aranypor esetleg kevés színnel egészül ki, iaz uralkodó azonban ia fém hideg vagy meleg csillogása. Törekvéseiről és eredményedről hosszabb írásban számolt be az Életünk (1973. 4. szám), így most csak egy részletre térek ki. A középkori oltárképek arany hátterei élednek újjá Udvardi művein? Nem erről van szó. Bár laranyat és »ezüstöt ragaszt képeire, valójában megmaradt annál az élménynél, és az élmény festői megformálásánál, amelyet tizenöt évvel ezelőtt, Badacsonyba költözése idején felfedezett. A tó atmoszférikus hatásait igyekszik megörökíteni úgy, ahogy látja, még inkább ahogy érzi. Érzése szerint a festék ikevés, ezüst és (arany kell, hogy ia víz és ég ragyogását úgy idézhesse a néző elé, ahogy badacsonyi műtermének ablakából látja. Amelyik képén sikerült megraigladnila ,a csodát, azaz egyensúlyban van a fém és a festett rész, annak valóban megnyerő a hatása, mint például a Tomaj, a Téli ablak, >a Tél és a Látogatás címűefcnék. Mások egyenetlenek, a fém és a festék eltérő viselkedése — csillogó, illetve tompa hatása — zavarja az élményt. Egy festő útját szemlélni mindig érdekes és tanulságos, különösein olyan festőét, mint Udvardi Erzsébet, akiinek nagy témája és ihletője a Balaton. Az a Balaton, lamelyről sokan állították már, hogy nem festői téma, mert mindent megfestettek laz elődök. Udvardi példája igazolja, hogy a Balaton ma is késztetheti nagy »erőfeszítésekre és értékes művek megalkotására laz arra képes művészeket. 451
