Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Kicsi sárga villamos

HAJDUNÉ KOVÁCS ANIKÓ

Kultúránk és tárgyaink

Gondolatok a III. Fal- és Tértextil Biennáléról

A textil világának meghitt és bensőséges ünnepe ez a kiállítás.

Minden év nyarán elküldik textiltervezőink, iparművészeink alkotásaikat a szombathelyi Savaria Múzeumba, hogy megmutassák, mit tud ez az anyag, melynek tulajdonságai évezredek, évszázadok óta, és ma is, nélkülözhetetlenek az emberiség számára; mi újat tud nyújtani a technikai fejlődés a vegyipar segítségével. Tervezőművészeink pedig bemutatják, hogyan gondolkodnak, éreznek a világgal, s mindennel kapcsolatban. A szombathelyi textilbiennálék lehetőséget nyújtanak sok-sok „méretkező” szándékú gondolat megvalósítására és sokrétű következtetés levonására. Ezeken a biennálékon gazdasági életünk, ipari, technikai fejlettségünk, de gazdasági és ipari kultúránk, művészeti életünk szellemisége, képzőművészeti kultúránk, iparművészetünk helyzete egyaránt vizsgálható és mérhető.

Szerencsésen megválasztott a földrajzi hely és a környezet, örvendetes, hogy végül is Szombathely — a magyar textilipar legjelentősebb központja — vált otthonává a textil- seregszemléknek.

Szombathely a legrégibb magyar városok egyike. Kultúráját római kori mozaikok és kőplasztikák indítják, a történelem folyamán mindig gazdasági és szellemi központ volt. A felszabadulás után, de különösen az elmúlt 10—15 évben olyan óriási fejlődésen ment keresztül, hogy mind anyagi erejével, mind társadalmi szerepével kultúrát teremtő tényezővé vált.

Rendkívül szerencsésen alakult ki a biennálék rendszere. Minden évben megrendezésre kerül, míg azonban a páratlan években (1973—75—77 stb.) az ipari textilművészeti biennálék a design bemutatói, addig a páros években (1970—72—74, stb.) megnyíló fal- és tértextil biennálékon az egyedi tervezésű, készítésű munkákat állítják ki. Érdekes, izgalmas és tanulságos párhuzamok megvonására ad lehetőséget az azonos műfaj két világa. Mennyi művészetet, szellemiséget kíván meg környezetkultúránk a használati tárgyaktól, és technikai fejlettségünk, szemléletünk mennyit tud ebből megvalósítani a tárgyakban a modern, nagyipari termelés során. A használati és szellemi funkció viszonya érdekes képet nyújt, a két biennálé tárgyain a textilnek a környezetünkben betöltött kétféle „szerepéről”. Ezek a kiállítások a textilnek nemcsak az ősi, örök tulajdonságát, hasznosságát •— mint a melegség', emberközelség, végtelen gazdagság —, hanem az újabb, térhatároló, téralakító szerepét is bemutatják. A textilek a teret nemcsak materiális létükkel képesek alakítani, hanem méltóak olyan szellemi tartalom hordozására, hogy ezáltal érzelemmel, gondolattal, élménnyel töltsenek meg, uraljanak és jellemezzenek bármilyen architektúrát. A textilekben képzőművészeti igényű alkotói szándékot lehet maradéktalanul megvalósítani, gazdagítva, de egyben specializálva az anyag összképével és a struktúra adta megmunkálási lehetőséggel. A textilben, fában, fémben, nélkülözhetetlen használati anyagainkban megoldott képzőművészeti igényű alkotások „megünneplik” az anyagot, mely ezáltal méltó hordozójává válik gon452