Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: "Rezervátumok"

Sándor, az őriszentpéteri tsz elnöke. — De vállalnunk kell, mert az itt élőknek is joguk van a jobb élethez. S ha ezen az úton juthatnak el hozzá, segítenünk kell őket.

Szerencsére már az első évben jó volt a termés. A „nagy kalapban” elveszett a félmilliós „veszteség”, amit például Ispánk „felvétele” jelentett. Szatta és Nagyrákos „társulása” újabb másfél—kétmillió forint forgóeszköz igényt jelent. De végül is egy nagy családdá lesznek, néhány év múlva már egymást erősíthetik. Tavaly az egy munkanapra jutó jövedelem (fizetés) elérte a 98 forintot. Havi elszámolással, készpénzzel fizetnek. Aki dolgozik, biztonsággal megél a savanyú földön.

Ispánkról huszonkét család 38 taggal lépett be két évvel ezelőtt. Agitálni nem kellett őket. A belépők többsége már ekkor úgy könyvelte el: ez volt élete legjobb húzása. Egy már jól működő tsz tagjának lenni mást jelent, mint elölről kezdeni mindent. Az egyéni gazdálkodás csak vegetálás volt, önfrissítő erő nélkül.

Egy idős asszony, özvegy Róka Dánielné erről így vallott:

—• Jobb lett volna, ha előbb jönnek értünk.

Két éve lépett be az őriszentpéteri tsz-be. Addig a szakszövetkezet tagja volt, most a tsz járadékosa. A vője, Mihályka Zoltán, állatgondozó. Unokája, Zoli, gépszerelő iskolába jár Pápára. A tsz küldte.

— Hogyan élnek? — kérdeztem az idős asszonyt.

— Jól, most már végre jól.

A házuk tiszta, az udvar gondosan virágos. A tehénfogat két év óta nem rongálja a gyepet.. .

— Aki dolgozik, az megtalálja a számítását, nem vágyik el innen.

Ezt Vörös Zoltán, 45 éves, volt ispánki egyéni gazda mondotta. Takarmá- nyos. Brigádban dolgozik, délelőtt vagy délután. Azelőtt húsz hold földön gazdálkodott az apjával. A 85 éves öregember járadékot kap a tsz-től. Vörös havi jövedelme 2000 forint körül van. Ehhez jön két gyerek után a 600 forint családi pótlék. A háztájiban három tehenet, két bikát tart. Felesége nem tagja a közösnek. A ház körül is akad elég sok tennivaló. Nyugodtan élnek.

Egy jelentésben olvastam: az őrségi tsz-ekben a tagok jövedelme ma már semmivel sem kevesebb, mint a járás jobb adottságú vidékein. A vízrendezés, a talajjavítás következtében átalakult a táj arculata: a régi bakhátak helyén hatalmas parcellák nyújtóznak.

Bajánsenyén ezen a nyáron hektáronként 40 mázsa búzát takarítottak be. Tíz-húsz évvel ezelőtt még a vidék fő gabonanövénye a rozs, amely holdanként 4—6 mázsás termést adott. Lucernát elvétve se lehetett látni, ma óriási táblákon vastag rendek, egymást érő boglyák. A kukorica is „betört”, a CPS program keretében bekapcsolódtak az iparszerű termesztésbe. Az idei szeszélyes időjárás miatt két-három hetet késtek a primőrök. E sorok írója mégis a baján- senyei határból kapta az idei első tejeskukoricát.

Az Őrség behozta a „lemaradást”.

KÖZÖS, DE MÉGSEM AZ

A határvidék nem egyetlen „rezervátuma” az Őrség. A tájegységet — különösen az utóbbi években — szinte mindig együtt említik a Vendvidékkel és a Hegyháttal. A körmendi járás nagyobbik részét foglalja magába: a Rába és a

440