Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: "Rezervátumok"

Csörnöc patak vonalától délre. Mindhármukra az átlagosnál kedvezőtlenebb közgazdasági viszonyok jellemzők, ezen kívül a szétszórt aprófalvas települési rendszer. Egyszóval: közösek a szegénységben.

Az utóbbi öt év ugyan lényeges változásokat hozott a társadalmi viszonyokban. A lakosság száma most kedvezőbben alakul, mint néhány évvel korábban, amikor kifejezetten az elvándorlás jellemezte. Ez a változás szintén azt bizonyítja, hogy a terület eltartóképességének javulása pozitívan hat a népesség alakulására. A körmendi járás legerősebben néptelenedő nyolc községe közül hét ezen a területen található. A 15—20 százalékos csökkenést mutató 12 községből 9 ugyancsak itt van.

A három tájegység elsősorban mezőgazdasági terület, bár az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap az ipari foglalkoztatás. Ez utóbbit a településfejlesztési koncepció is alakítja, mivel a tájegységek három nagy községe — Szentgotthárd, Körmend, Öriszentpéter — a járás három sarkában helyezkedik el. Körmend vonzáskörébe tartozik a Rába völgye, a határmente, valamint a Hegyhát és az Őrség kisebb része. Szentgotthárdot a folyó- és a határmentén kívül a Vendvidék tartja központjának, míg Öriszentpétert az Őrség nagyobbik része. A községek rendezési terve elkészült, ennek alapján fejlődnek.

Itt most természetesen nem akarunk ezzel részletesen foglalkozni, csupán két okból említjük. Az egyik, amiről már szó volt, hogy nem csak az Őrség létezik. Ezt azok számára hangsúlyozzuk, akik hajlamosak arra, hogy a „szelíd lankák ölén”, a „csobogó kis patakok” mentén csak az Őrséget látják. Másrészt azért elkerülhetetlen — különösen a Vendvidék! —- említése, mert a gondban, az itt élő lakosság felemelésében, annak lehetőségeiben szinte teljesen azonosak.

Az kétségtelen, hogy az Őrség — mint a legnagyobb tájegység — ilyen szempontból is több figyelmet kapott. A járás és a megye szervei számos határozatot hoztak a gondok enyhítésére, a lakosság életkörülményeinek javítására. Ezek hatására erősödtek meg a termelőszövetkezetek, alakultak ki azok az ipari objektumok, amelyek a foglalkoztatás és a megélhetés szempontjából nagyon fontosak. A Vendvidék speciális helyzetére és sajátos nehézségeinek felszámolására szintén több határozatot hoztak. Ezek nyomán főleg a szentgotthárdi üzemek fejlődtek sokat, ami aztán magával hozta a tájegység foglalkoztatási gondjának a megoldását.

A mezőgazdasági termelés fejlesztése azonban itt talán még nagyobb feladatot jelent, mint az Őrségben. Egy tanulmány említi, hogy a földművelés módszerei az utóbbi negyven év alatt szinte semmit sem változtak. A gépi művelés aránya elenyésző, a másutt már elavult termelési eszközöket sem használják még. A domborzati viszonyok, a távolságok, az elzártság, a szétszórt településszerkezet és az ebből eredő kommunális, kulturális és egészségügyi ellátás igénybevételének nehézségei mind kedvezőtlen hatással vannak a helyi gazdasági és társadalmi körülményekre. (Járási Hivatal jelentéséből.)

A keresők aránya alacsony: 52,1 százalék. Az eltartottak száma a lakosság elöregedésével növekszik. Az összkeresők több mint 50 százaléka a lakóhelyén kívül dolgozik, közel 40 százalékuk a mezőgazdaságból él. Akik vállalni tudják a bejárást, azok számára a foglalkoztatás megoldódik, életkörülményeik javulnak. A fő problémát azonban itt azok jelentik, akiknek az egyéni gazdálkodás nem nyújt megélhetést, szinte önmagukat sem képesek eltartani.

A Hegyháton viszonylag jobb a helyzet: a termelőszövetkezetek — egy-két kivételtől eltekintve — optimális üzemnagyságúak. Egyéni gazdaság csak el441