Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrségben az Őrségét

írásbeli, ténybeli hagyaték, ezelkat ás féltett kinicisakkiént kell megőriznüdk az utókomák.

És tmég valami maradt, ami nagyon fontos, értékes.

A kapitalizmus teljesein megszüntette az Őrség népéinek jogi különállását, illetve leniniek a különállásnak a maradlványait is. De a nép körében még mindig Maradt valami érték, iá történelmi dokumentumokon, s hasonlóikon kívül is. Ami ezen kívül is maradit, rendkívül időtálló, még most is elég sok van belőle.

Egy sajátos, viszonylag még ima is eléggé érintetlen etnikai „alakulat”.

Valamikor családok, családfők szerint kapták itt az emberek a szabadalmaikat. Nem volt, eleve nem lehetett i)tt nagy ki- és beáramlás. Még a török- dúlás után :is meg kellett nevezniük az őrségieknek — lazórt, hogy visszameme- sedési ügyükkel egyáltalán foglalkozzanak a nemes vármegyénél és följebb —, kik kapták név szerint laz eredeti szabadalmakat. Akikor, később méginkább, egybétartotta iaz őrségieket a Bátthyány-oliigarahiia 'elleni kemény, közös védelmi harc. Az egységesen felvett református vallás. És nem utolsó sorban az, hogy iaz Őrség nagy részét nemzetiségi — német és szlovén (vend) — ajkú községek övezték. Mindez lazt 'eredményezte, hogy az Őrség sokáig zárt, a külső hatásoktól 'eléggé mentes terület volt. Ilyképpen nagyon sok régi, sajátos települési, építkezési, gazdálkodási, eszköz-használati, családi, öltözködési, temetkezési, lakodalmi stb., stb., stb. (ide még sok stb. kellene) hagyományt erősen konzervált, tartósan megőrzött, ráinlk hagyományozott nagyon távoli időkből is. Amilyen például a szeres, fcástus építkezés, a használati esziközöfc 'közül a kófic, a lenlbugázó dorgia, a temetőkben számos kopjiafaszerű fejfa, a kerített ház, számos, sajátosan őrségi népmese, 'népszokás stb.

Jöttek a világháborúk.

Sok őrségi embert lis „eknozgattiak” messzi vidékekre, idegen országokba. Közülük sokan meghaltak ia háborúkban. A többiek új (ismeretekkel, új szokásokkal tértek haza. A két világháború között — jobb megélhetést másképpen nem találva — főképpen csempészéssel 'foglalkoztak. (Az Őrség határos Ausztriával és Jugoszláviával.) Ők is új szokásokat, vatőgépekiqt, kerékpárokat, tűzkövet s egyebeket hoztak, (kinti ételeket kedveltek meg, kinti dalokat tanultak meg. Nagyon sok ember járt el nyaranként az Őrségből hónapos-cselédnek az ország (belsőbb területeinek nagybirtokaira. Ők is számos új szokással tértek vissza szent Mihály napja táján. Új mialmiok, téglagyárak épültök laz Őrségben, Őriszentpéteren pénzintézet alakult.

Mindez fokozatosan fogyaísztottia, máliasztotta iaz őrség eredeti etnikum- j-ellagét. De ez a jelleg még a felszabadulás után is túlsúlyban volt.

Ma már egyáltalán nincs túlsúlyban, most már elég kevés érzékelhető belőle. Hiába mondjuk, hogy ,,az Őrség ma is 'Viszonylag érintetlen néprajzi terület, sajátos etnikum”. Az őrségi falvak, utcák, házak, emberek, gazdálkodási és egyéb eszközök, ruházatok, szokások, temetők, egyebek leginkább az általánoshoz hasonlítanak. Megszűnt az Őrség zártsága, különösen a legutóbbi évtizedben. Megnőtt laz ipar a környéken, Szentgotthárdion, Körmenden és Magyar- szomlbatfán. Betört az Őrség központjába, őriszentpáteme is. Autóbuszok sokasága köti össze a hajdani őrvidéket mindenfelé a „külvilággal”, a városokkal. Betörtek a mezőgazdasági művelés új eljárásai, könnyű és nehéz traktorok, most már a modem mezőgazdasági gépsorok is talezúgják iaz egykor oly csöndes. változatlan őrségi mezőt. Autók, motorkerékpárok zúgnak sűrűn laz őrségi falvak utcáin. A kocsmák helyett sok helyen italboltok, bisztrók nyíltak, számos helységben eszpresszók is. Az őriszentpéteiii eszpresszóból gépzene szűrődik 3d.

430