Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrségben az Őrségét

— Az Őrség régi, botanikai értékeinek, faálfományániak, áltáléiban a vegetációjának la fenntartása nagyon fontos tehet iá jövő emberének, generációi- naik is. Ezeknek iá régi, sajátos állományoknak olyan eredendő, természetes tulajdoniságiailk lis vanmlafc, amilyenelkkel iaz újabb állományok nem, vagy alt? rendelkeznék. A (különféle (tulajdonságok ima már egyre inlkább átültethetők más állományokba. Az ember, la növényzet sok környezeti ártialomniak van mia ^már (kitéve, s nem tudni, e tékiinitatben imit (hoz a jövő. A következő generációknak niaigy szükségük lehet ollyan természetes, eredeti „igénpairfcokra”, génlbamkdk- ra”, amilyenek leginkább megőrizték régi, eredeti tulajdonságaikat, amelyek genetikailag ellenállóbbak laz újiaibib kultúráknál.

A fák, növények, az állatok bizonyos fajtái iá természet, a kiírnia szabadalmasaiként élték itt túl egykori, környékbeli, más körülmények közé jutott társaikat.

Az emberék, az Őrség lakosai nem mlariadhalttak ennyi ideig a történelem, a társadalom, az élet szabadalmasai, valamiféle szabadalmas sziget lakói.

Árpád-házi, első királyaink idejében bizonyos szabadalmakért saját fegyvereikkel ellátták az akkori ‘(eléggé prefeudális 'eredetű) védelmi munkát a gyepű rendszerben, egy bizonyos szakaszon. Őrszervezetük azonban a történelem folyamán 'elavult. Hogy mikor, senki sem tudja ma még eléggé. De az bizonyos, hogy a XIV. században már nemigen vette hasznát a feudális hatalom.

Tiörténészeinlk, történetíróink még 'eléggé adósak azzal, hogy ,az őrségi nép jogállását, őrsaervezetének, szolgálatainak alakulását, felbomlását kezdettől fogva, folyamatosságában bemutassák. Egyrészt azért, mart a crégi oklevelek, diplomáik, illetve a tartalmukra Utaló iratok 'egy része nem (található meg a hazai irattárakban, levéltárakban, múzeumokban. Főképpen azok, amelyek iaz eredeti jogállásról, .annak megszűnéséről szólnák.

A megírt, publikált tanulmányok többnyire a ffcörökdúMs utáni időkről szólnák.

Itt — persze — most nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy a hajdani őrvidék lakói, 'családjai sok évszázadon át nem felejtették el múltjukat.

A törökdúlás idején és annak 'elmúltáival laz őrségbéliek már a Batthyány- oligarchia jobbágyai, éppúgy, mint a környék lakosainak nagy része. De keményein küzdenek —• előzőleg is sokat küzdöttek — ősi jogaikért, jussaikért. Időnként sikerült kivívniuk, visszaállítaniuk, megtartaniuk régi szabadalmaik bizonyos részeit, töredékeit még a törökdúlás után is. Céljuk, törekvésük a visszanameeedés volt még a 48^as szabadságharcot és polgári forradalmat megelőző reformkorban is.

A váisiszaneimesedlési harcban voltak szószóló, védelmező ágenseik is. írók, költők lis voltak közöttük. Mint például Pálóczi Horváth Ádám, reforimiata ügyvéd és kuruoos szellemű költő. (Akire az őrségi .tájt is uraló Batthyány-oligarchia akkori feje rebellióit kiáltott.) Az őrségi embereik az 1700-as évek végén és az 1800-as évek 'elején tegiinfcább titokban ismét „Eőr-magyokat” és „Eőr-esküdte- ket” választottak. Főképpen éjszakánként, a senyeházi „refonmata templomban”. Itt őrizték titkos ládákban megmaradt diplomáikat, azok megszerzett másolatait. Lázadtak, esfcüdöztek körülöttük az oligarchia ellen.

Aztán megszűnt a nemesség és a jobbágyság.

A visszanemesedési harc teljiesen és véglegesen értelmét vesztette.

De megmaradt az emlék, az eléggé egyedi, történelmi múltról szóló szóbeli,

429