Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrségben az Őrségét
— Kénem, ón nem mondtam, hagy iaz Őrség máris nemzeti park lehet. Én csiak lazít mondtam, hagy Hartolbáigyan kiviül szeretnénk még néhány nemzeti pánkot létesíteni és közöttük lehet laz Őrség is. Igaz, egy emberünk dolgozik már ennek az új nemzeti parknak a tervein, de ezt az egész munkát úgy akarjuk elvégezni, hogy ne ütközzünk össze a helyi állami, gazdálkodó szervekkel, üzamékbel és másokkal. Iiyképpen idő kell la munkához. A szükséges anyagiak előteremtéséhez is. Hogyha a sajtó megírná, hogy (itt mi már a nemzeti park létrehozásáról tárgyalunk, ártana az ügyinek! Valaki közbeszólt: — Már megírta. — Nem jó, hogy megírta, higgyék el! — A Népszabadság közölte, hogy az Őrség nemzeti park lesz. az előmunkálatok már megkezdődték. — Ár tűnik vele az ügynek — mondta Rafconczay Zoltán. — Ártunk vele. Ártunk vele! 3. Sok minden kiált védelemért az Őrségben! Sajátos a táj klímája. Soha sincs fiairfcaBordító hideg, sohla siínics lervólfony- nyasztó hősiág ezen a tájon. Három éghajlati zóna találkozópontja ez a táj. A Földközi tengeri mediterrán, iaz alpesi hűvös, csapadékos éghajlat találkozik itt a hazánk belsejére jellemző kontinentális éghajlattal. Friss, ózondús, kellemes a levegő mindig ezen a csodálatosan szép tájon. Az ilyen „égalji” zóniatalálbozásdknál, ahol egyben a magas hegyek (itt az Alpok) csatlakozó dombjai a síkságra ereszkednek, általában sok a csapadék, laz erdő, a növényzet, a forrásvíz. (Évi 900—1000 milliméter iá csapadék és főképpen júráusbainwjúliusban hullik le.) A csapadék és iaz Alpok klimatikus védőhatása miatt sok minden megmaradt itt a jégkorszak uitáni, nyolc-tízezer évvel ezelőtti növényi vegetációból, ami a környéken már évszázadok, sőt évezredek óta nem található, csak följebb, Európa északi, északkeleti részén. Olyan fafajok, növényfajok, tőzagimohaJápdk. És ezek közé ,,leereszkedtek” olyan hegyi növényék is, amilyenek iaz Alpok, Kárpátok és más magas hegyek honosai csupán. Méig van belőlük, és a sűrű, pisztráng-villlogásos források is jiavarészt megőrizhették tisztaságúikat, eredetiségüket. Egyben-másban az Őrség állatvilága is sajátos. Úgy látszik, az állatok a legérzékenyebbek a civilizációra: az Őrségben korábban honos, hazánkban másutt nem, vagy kevésbé létező rigófélék és sikietfajdok imár eléggé kipusztultak, vagy elköltöztek az Őrségből. Valamelyest laz erdőterületek faösszetétele is megváltozott az utóbbi évtizedekben a gazdálkodás, a civilizált tömegtenmélés révén, jóllehet iaz erdőállomány összterülete mostanában nem csökkent, inkább nőtt. Nemrég iaz Őrség népi költője, Kapomaki Gyula intőn felolvasta egyik íájversémídk két sorát megyénk politikai napilapjának szerkesztőségében, aztán az említett őrségi konferencián is: „Ne bántsátok az őrségi tölgyfákat, Ezek a megőrzői 'ennek a csodálatosan szép tájnak!” Azt mondja dr. Vida Gábor budapesti 'egyetemi tanár iaz Őrség botanikai nevezetességeiről (dr. Pócs Tamás egyetemi tanár — ugyancsak lelkes és hírneves kutatója iaz Őrség vegetációjának — jelenlétében, egyetértésiével): 428
