Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Egyszer mindnyájan megöregszünk. Szociálpolitikánk színe és visszája

Hat szociális otthon működik a megyében, az igényeket sajnos nem tudják kielégíteni. A régi kastélyokban kialakított intézmények többsége felújításra szo­rul. A volt kastélyok szobái nagyok, így arra lehetőség nincs, hogy például házaspárokat egy szobában helyezzenek el. A 10 ezer hatvan éven felüli lakosra jutó férőhely száma 153 az országos 140-nel szemben. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem a szociális gondozásnak ugyancsak egyik legfőbb területe. Az 1972-^es évben 3651 csecsemő született a megyében, s az anyasági segély mellett nagy jelentőségű a szülési szabadság, mely időszakra az anya az előző három hónap bérének átlagát kapja. Az anyát a terhesség negye­dik hónapjától veszik átlagkeresetbe ■— saját kérésére. A tapasztalatok szerint helyesebb lenne a terhesség előtti azonos időszakot figyelembe venni. így elejét vehetnék annak, hogy a terhes nők az első négy hónapban — a magasabb átlag- kereset reményében —■ ráhajtsanak. A gyermeknevelést segíti, könnyíti a gyermekgondozási segély, a családi pótlék. A lakások odaítélésénél, a lakásépítésnél vagy vásárlásnál figyelembe ve­szik a gyermekek számát, ehhez mérten kedvezményt nyújtanak a családoknak. A különböző gyermekintézmények — bölcsődék, óvodák, iskolai napközik, bár számuk kevés, ezért nagyon zsúfoltak — szintén jelentős hozzájárulást jelente­nek. Az iskolai munkát, a tanulást könnyítik meg a tanulók segélyezésével, az egyre gyakoribb ösztöndíjjal, a bejárási, a kollégiumi költségek pótlásával. Igen fontos, s talán nem egészen kellően felkarolt területe a szociális gon­doskodásnak : a rehabilitáció. A vele született fogyatékosság, baleset, vagy beteg­ség folytán csökkent, illetve megváltozott munkaképességű személyek testi, lelki, foglalkozásbeli sérüléseit hivatott „gyógyítani”, megszüntetni. Számukat csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani: a lakosságnak mintegy 8—10 százalékát teszik ki. Vas megyében 23—28 ezerre tehető azok száma, akiket ilyen értelem­ben nyilvántartanak, illetve ennyivel számolnak az illetékes szervek. Ez egyben azt is jelenti, hogy óriási munkaerőtartalékkal rendelkezünk, ha megfelelő munkára megfelelő embert állítunk. A tavalyi évben (1972-ben) 201 munkahelyi jegyzéken 2498 csökkent munkaképességű részére alkalmas munkahelyet jelöl­tek ki, de ezeken csak 1607 személyt foglalkoztattak. Tehát 981 munkahely áll rendelkezésre. E szám jelzi, hogy a rehabilitációs tevékenység még ilyen értelem­ben is kívánni valót hagy maga után. Némely vállalatnál a kormányhatározatnak, s az azt módosító szabályoknak megfelelően jól végzik ezt a munkát. A csökkent munkaképességűeket az eredeti, vagy az ezzel egyenértékű munkakörben foglalkoztatják. Az esetek többségében a rehabilitáltak alacsonyabb munkakörben dolgoznak — fizetésük meghagyásá­val, míg eljutnak a teljes regenerálódáshoz. alibi-papírok orvosi vényen A Vas megyei tanács fő napirendként tárgyalta a szociális ellátottság helyzetét. A társadalombiztosítást, az öregek gondozását, az anya-, csecsemő- és gyermek- védelmet, valamint a rehabilitációs helyzetet tárgyalta behatóan. Ugyanakkor nem érintett olyan fontos kérdéseket, mint például a dotáció, melyet az állam szociálpolitikai meggondolásból nyújt főleg gyermekholmikra, egyes élelmisze­rekre, lakbérre, közlekedésre. Nem foglalkoztak részletesen az üzemi munkavé­delemmel sem, bár a szociális gondoskodásnak fontos területe ez is. Az a meg­fontolás vezérelte a megyei tanács vezetőit, hogy elsősorban a tanácsokra tartozó feladatok kerüljenek a középpontba. Ám ugyanakkor nem zárta ki azokat a kér­36

Next

/
Thumbnails
Contents