Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Egyszer mindnyájan megöregszünk. Szociálpolitikánk színe és visszája
eléseket sem, amelyek viszont nem tartoznak tanácsi körbe. Így áttekintette például a társadalombiztosítást is, amely nem tanácsi szakigazgatási feladat. A táppénzes helyzetnél az írásos anyag utalt arra, hogy Vas megyében az országosnál kedvezőbbek a tapasztalatok. A vita során mégis erőteljes hangot adtak azoknak a negatív jelenségeknek, melyek nyugtalanítóak, s meglehetősen nagy kárt jelentenek a népgazdaságnak. Országos adat szerint a táppénzes arány 0,1 százalékos emelkedése nem kevesebb mint 80 millió forint többletkiadással jár, nem is beszélve a betegség miatti termelés-kiesésről. Magyarán szólva: a táppénzes betegek száma a hét végi, hét eleji napokban megszaporodik. Tisztelet a kivételnek, de akadnak olyan „betegek” is, akik másnaposságukban, a munkahelyet kikerülve az orvosi rendelőben kötnek ki. Az orvos igazolást ad nekik, akár betegek, akár nem, s ezeket az „alibi-papírokat” a munkahelyek minden további nélkül elfogadják. Olyan módszert kellene kidolgozni, amely fokozná az üzemek felelősségét, anyagi érdekeltségét. A legtöbb helyen ugyanis passzívan tudomásul veszik a hiányzást, minden további nélkül elfogadják az említett igazolást, amely arról szól, hogy „nevezett ma megjelent nálam vizsgálaton”. A Győri Magyar Vagon- és Gépgyár Sárvári Üzemében például a múlt év júliusában 168 olyan betegség miatti mulasztást tartottak nyilván, amely esetekben az orvos nem is vette táppénzes állományba az illetőt, csupán arról adott papírt, hogy a rendelőben megjelent. Durvább eset, amikor az anyaghiány, a megrendelés hiánya, vagy más szervezési probléma miatt egyes üzemek vezetői valósággal szerencsésnek tartják, ha minél többen elmennek betegszabadságra! A szociálpolitika eredményeit homály ősit ják az ilyen jelenségek. Más szempontból ilyen a társadalombiztosítás alapvető szabályainak dzsungele. Öt törvényerejű rendelet, öt kormányhatározat, tiz kormányrendelet, ugyanennyi SZOT szabályzat tartalmazza. Ezeket az alapvető jogszabályokat hatálybalépésük óta csaknem 100 új jogszabály módosította, illetve egészítette ki. Mindezekkel együtt a hatályos rendelkezések paragrafusainak száma meghaladja a kétezret! A nyugdíjaknál például még felszabadulás előtti jogszabályok is élnek. Az eligazodás a szakember számára is nagy gondot okoz. A szociális gondozás meggyorsítása, kiszélesítése indokolt. Olyan otthonokra van szükség, amelyekben házastársakat is el tudnak helyezni anélkül, hogy el kellene választani őket. De ez nem csupán állami feladat. Társadalmi üggyé kell tenni, mégpedig úgy, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, s más gazdálkodó egységek áldozzanak többet érte. Az országban van már arra példa, hogy termelőszövetkezetek önálló napközi otthont tartanak fenn, sőt arra is, hogy a tanáccsal közösen szociális otthont építettek. Az állami támogatás — bármilyen tekintélyes összegről legyen is szó — nem elegendő ma már ilyen célokra. KÖZÉPPONTBAN A TÖBBGYERMEKES CSALÁDOK AZ MSZMP életszínvonal-politikája arra irányul, hogy a családi jövedelmek fokozatosan közelítsenek egymáshoz. Ez nem mond ellent annak az elvnek, hogy a dolgozók a végzett munka alapján részesedjenek a megtermelt javakból. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a közösségnek támogatást kell nyújtania azoknak a családoknak, amelyek több gyermeket nevelnek. Az emberség is ezt diktálja, hogy egyetlen család gyermeke se kerüljön eleve hátrányos helyzetbe a szülei miatt; megfelelően táplálkozhasson, a kor igényei szerint öltözködhessen, s ha lehetséges, bejuthasson abba az iskolába, amely elvezeti élete céljához. 37
