Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Novák Éva: Vallató (vers) - Tönköl József: Sánta asszony (vers)
Vallató Jártál-e hamuréten, csonttá égve fehéren, Éltél-e poshadt vizen, háromhetes kenyéren, Láttad-e fényes nappal fent a magányos eget, amint a föld ráncai közt csillagoikat keresett, Adtál-e alamizsnát nálad gazdagabbnak, Hittél-e a megtartó fájdalmas haragnak, mutattad-e az út szélén korhadó keresztet, Mulattál-e azon, aki veled szemben vesztett, találtál-e igazságot világot bejárva, Féltél-e ha rád zuhogott a gonoszok átka Vártad-e a megváltót szelíd türelemmel Érezted-e az ölelést érintetlen testtel, Maradtál-e tiszta, mint amilyen voltál, Átlépnél-e rajtam, vagy belém botolnál? sánta asszony folyton készülődik álmaimban egy sánta asszony ki egyszer ideköltözött lóhasú eső vezette föl a dombra keresztje lett kövecses dobogó tudom róla madarak fészkébe látott az úristennel nem törődött amikor megérkezett: zöld szeme sírt egy sánta asszonyra gondolok kopott kombiméban adta férjhez az anyja jutott neki a szerelemből is véremben ég szüntelen vonuló réparendek közül idehullámzik tarka szoknyája vissza-visszanéz a szedres lóra haján könnyű hó patentharisnya feketül benne és kendő karóval kopogtat ott áll dörömböl amíg bele nem fárad senki se látja: csillagos angyal megy nagyanyámmal 421 TÖNKÖL JÓZSEF
