Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Novák Éva: Kilincselés (vers)
fiatal életünk NOVAK ÉVA Kilincselés A húgom azt írja: csak egyszer hazamehessek végleg otthon maradok. Most az öklünkbe harapunk, hogy fájjon Itt meg ott kapunk ezt meg azt, nevelést az életből egy kicsit, az ember megszokja lassan, hogy ne pofázzon és megmagyarázza, megmagyarázhatatlan könnyeit. Ha honvágyról beszélnek játsszuk az ostobát, ez néha nagyon jól esik. Elhagyott tárgyaink helyüket keresik az otthontalan időben. A gyermekkor kapuja, az elérhetetlen kilinccsel, elértük, kiléptünk most itt vagyunk kívül nem láthatjuk ki harcol belül a kilinccsel. Nekünk már magunkról kell gondoskodnunk persze segítenek és felnőttségünk elfogadtat velünk minden segítő kezet. A húgom azt írja: inkább mindig jó leszek csak hadd menjek haza, pedig nem tudhatja, hova indult valahova vagy sehova. Érti ha megmagyarázzák igyekszik megérteni és anyám kezéről álmodik éjjel, reggel felébred, végigél egy napot és ugyanazt álmodja, amit éjjel álmodott. Az álmok között nincs szünetjel, de jobban érezzük e kort és gyámoltalan eszközeinkkel próbáljuk megelőzni kiűzettetésünk a Gyermekparadicsomból. 420
