Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - Marafkó László: Nyolctól nyolc kettőig
MARAFKÓ LÁSZLÓ Nyolctól nyolc kettőig „Aztán ha röpködnek a bombarepeszek, vedd le a szemüvegedet, nehogy eltörjön..(Rész- lelt egy teljesen jelentéktelen (beszélgetésből). A félelemmel feel kezdenem, iá baliálfélélemmiei, amivel az ember befejezni szofeta. Azóta már sokszor beszéltem erről, s olyan ez, mintha üveglencsét fog- dosnék, tapogatnék. Minden ujjnyom meglátszik írlaijta, s egyre kevésbé lehet átlátni az üvegen... .. .'egyik kísérőnk mutatott laz égre: „maj-baj-má” — mondta éneklő hangen. Repülőgépek. A zajtalan trópusi kékségben fényes rtűfejek ereszkedtek alá. ..Bőm” — kiáltotta ugyanez ia hang. Az -egyre növekvő tűfejek alatt légypiszkdk tűnitek fel — bombák. Hangtalan gyorsasággal növekedtek, mlajd hallaná lehetett a süvítésüket. A gépek hangját még mindig nem, holott már legyezősze- rűem szétváltak és manővereztek. Öt nappal korábban még Budapesten voltam, most meg ezek a gépek... valószínűtlennek tűnt a látvány. Talán la fénykép, igen, la fénykép... ... az elutazás előtti délutánon néhány órán belül kelllett volna egy fénykép. A körúton bementem egy gyorsfényképészhez. A sötét lépcsőhöz gyanús folyosójáról egy piszkos kis előszobába nyitottam. Az asztal laiatiti polcon agyomfogdosott képeslapok. Fiatal, de már kopasz férfi jött ki egy tapétázott ajtón. — Rögtön — mondta, és eltűnt. — Mihez kell a kép? — kérdezte, amikor beállított a reflektorok -előtt. Nem volt kedvem a társalgáshoz. — Külföldre megyék, egy igazolványhoz feell, sürgősen. — Holnap utazik? — Igen. A gépével foglalatoskodott. — Nyaralni? — Nem, dolgozni. — Mi a foglalkozása? Nagyon szerettem volna, ha megnyomja már a masináját. — Hova utazik? — Messze... — Mégis. — Vietnamba. „Ha ez kellett neked!” Megütközve, felnézett, idegesen kioltotta a reflektort, csak egy csupasz körte világított a műteremben. — Hiszen ott bombáznák. Tudja, hogy ott bombáznák? 416
