Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról
1. A vulgarizálás kérdésköre mindmetsitül az ismeretelmélet területére tartozik — filozófiai szempontból. A valódi tudomány iá valóság lényegét, törvényszerű összef üggéseit képezi le. Másképp: a valódi tudomány a dolgok és ;a jieletnségefc dialektikusán összefüggő trendszerét adelkvát és lizomorf módon képezi le. Fogalmazzuk így vagy úgy — hű tmodelláilásra gondolunk. Ezzel szemben a vulgarizált tudomány a valóságnak torz modellje. (Erről van szó.) Azaz modellálásról van szó, alkar valóságom modellre (például egy raeuron- retndszer Integrált-áramkörös imitációjára), akár a tudati modeilálásra, vagyis a tükrözésre gondolj unlk. Ez utóbbi, la tükrözés, nyelvi szinten válhat veszedelmes forrásává a torz, hamis modellnek; második jelzőrendszerünk, a nyelv, átalakulhat sanda mészárossá, aki máshová sújt, mint ahová néz. Maga a vulgarizálás természetesen csalc taz információ címzettje számára jelenik meg nyelvi szinten. (a természetes nyelv vagy (bármely más jelrendszer szintjén), elsődlegesen az információforrás — esetünkben az emberi tudat — iúdas a torzkép (kialakulásában. Ám a kommunikációs eszköz (a nyelv) maga d$ visszahat a forrásra (a tudaltra), s, különösen akkor, ha természetes nyelvről van szó, ez a visszacsatolás még torzabbá teheti a képet. Hétköznapi példával élve: teszem lazt, egy műveletien előadó iámról beszél, hogy mi a politika. Van valami halavóny fogalma iáiról, hogy a polys szó ilyesmit jelent: sok, sokféle. S a polls (város, állam) szót nem ismervén azt mondja, hogy a politika a sokféle dologgal, iaz ádampolgárdk érdekeit érintő különféle dolgokkal foglalkozó tevékenység. S megszületett a hamis etimológia, a tetszetős, de vulgáris magyarázat. A nyelv becsapta gazdáját. Visszatérve a modeHalkatáshoz: minden modellalkotás utánzás — anyagi valóságban, vagy tudati szinten. Utánzás, de csak ia lényeges, a legfontosabb tulajdonságok (tekintetbevételével végrehajtott utánzás. A modellezés, a képalkotás folyamata végeredményben bizonyos variáns jelenségek (mennyiségek) tekintetbevételét, mások mellőzéisét jelenti. A modell iákkor volna tökéletes, ha mindlen variánst (tekintetbe véve pontosan ugyanolyan volna, mint az eredeti — ez persze már nem utánzás, hanem másolás. A megismerés folyamata szempontjából aránylag könnyen, mindenesetre könnyebben megvalósítható, és hasznosabb is, ha a modell csak a lényeges vonatkozásokat (jelenségeket, mennyiségeket, változókat) reprezentálja, strukturálisan is, funkcionálisan is. Az ilyen modell tudati szinten, gondolatként vagy gondolatrendszerként kellően hű tükörképe lehet a vizsgált valóságdarabnak, nemcsak létezésének tányéré, hanem létezésének módjára, mozgására is fényit vetve. Lényeges tulajdonságokról beszéltünk, nos: ia vulgarizálás éppen a lényeges tulajdonságok egyikét-másikát hagyja el, s pótolja lényegtelen, a vizsgált valóságra egyáltalában nem jellemző, vagy iámnak totálisan ellentmondó tulajdonságokba!. S most, elnézést kérve az Olvasótól ezért ia belső monológért, vágjunk neki. 2. Az emberek közötti kommunikáció, .az információ-továbbadás mindig teleolo- gikus töltésű — valamely cél érdekében közlöm azt, 'amit közlök. Az információ- forrás továbbá mindig feltételezi, hogy „többet tud”, mint a címzett, hiszen e nélkül értelmét veszti az egész folyamat (esiaik mellékesen jegyzem meg, hogy a 350
