Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczi Emőke:A "törvényhozó" ódája
j óvtál erősebbek a stabilitásit egyoldalúan védelmező mozzanatok iá társadalmi dinamizmus hátrányára. A költőnek bizonygatnia kall (ezt a három, egymás mellé sűrített fofeozásszerű felsorolás is érzékelteti), hogy a társadalmi törvény- szerűségek felismeréséhez ugyanolyan tehetség kall, s ugyanolyan „kutatói szabadságra”, a gondolkodás szabadságára van szükség, mint a fizikai törvényeik felfedezéséhez. Sőt egy sajátságos — a logikai gondolkodáson [túlmenő —- pszichikai látásmódra is szükség yarn ehhez; s képzelő és láttató erőre, amely kivetíti, s a szemlélet síkján elénk itárjia a felfedezett „belső valóságot”. Ahogy József Attila írja:15 „A költő az, akii a szemlélet határán jár, aki (tényekben varázsolja elérik azokat a törvényeket, amelyekét a tudomány kategóriákba foglal.” A tudományos és az emberi világkép természetes harmóniában olvad össze Illyés versében. Észre sem vesszük, bogy a költő iá modern tudomány „szakszavaival” él: „gépbe fogni az atom erejét...”, „...fölfedni ibolyántúli fénynyel. .. — a ,,terep-f ölverő” iáikat ók stb. Olyan természetesen használja ezeket ia kifejezéseiket, annyim beleillenek gondolkodási rendszerének egészébe, hogy eszünkbe se jut: „korszerű alkar lenni!” Ez abból iadódik, hogy Illyés voltaképpen iá társadalomban gondolkodó, iá valóságot az ellentmondások egységében szemlélő ember világképét rögzíti. Magát a társadalmi fejlődés természetes dinamizmusát (kívánja érzékeltetni: a kibomláp, virágzás, elhalás meg nem szakítható folyamatát, amelybe az élet minden jelensége szervesen illeszkedik. Tudatosítani kívánja azt, hogy az új s újiabb dolgok felé mindig nyitott ez a folyamat. Minit Arany Toldijában: „Változik ia világ: gyengül ami erős, és erős lesz, ami gyenge volt azelőtt... ” Épp ezért a kotr valóságából vett élő képanyag felhasználásával tudatosítja a ma emberében a költő — „a társadalomkutató” — és a természettudományos kísérletező szerepkörének azonosságát: ki-ki a maga területén, de azonos szenvedéllyel végezve kutatásait, a társadalom számára azonos fontosságú értékeket hoz létre, így járulván hozzá a társadalmi folyamaitok építő munkálóisáhaz. E részben a gondoiátpárhuzamnak, az ismétlésnek, fokozásnak jut nagyobb szerep : mintegy ezzel is kiemelve, érzékeltetve a tevékenység lázas iramát, az alkotó munka fontosságát. A külön kiemelt kát sor: „Évmilliárdok távolából évmilliárdok távolába” a maga súlyos (tömörségében, egyszerűségében — a zöngés 'mássalhangzók és a hosszú magánhangzók lágy, jelentőségteljes lassúságának érzékletes lelnyújtott- ságáváil — az idők feltartóztathatatlan folyását, a fejlődés megszakítatlan folyamatosságát jelzi. A vaps legdinamikusabb része („Jogot a bonicotóknak... ” egészen a következő egységig: „Nem minden alkotó ilyen... ”) magának a dialektikus gondolkodásnak költői „léképzése”. Az egész rész rendkívül gyors ritmusú, a rövid s csupa ellentétből álló sorok alig hagynak időt az ellentétek természetiének érzékelésére s rögzítésére. Mintegy ezzel jelzi a költő, mennyire percek alatt változik a világ jelenség-szinten, s mennyire egymás ellentétébe csapnak át a jStabilnafc látszó képzetek. Az ellentétes fogalmák pergő váltakozását ítéletszerű méltósággal szakítja meg ©gy-agy hosszabb soir: „külszín-, iá fölhám-, la ilátszat- romibolók.... valamit folyvást rendhdhozndk....” „Nincs szabadjegy jól haladná a korral... ” stíb. A képeknek e mozgékony dinamizmusa mintegy rnozgó344
