Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczi Emőke:A "törvényhozó" ódája

Igaz, hogy egy adott jelenben mindig sokféle árnyalat él egymás mellett, mégis, kell, hogy legyen szemünk, szívünk és értelmünk arra, hogy ki tudjuk közülük szűrni a jövőbe mutatókéit. Ha erre nem vagyunk képesek: elfogadjuk a halál törvényeit. Mindig is voltaik, ma lis vannák olyan emberék — s költőink közül iá legnagyobbak mindig ezek közé tartoztak —. akik soha nem fogadták el véglegesnek iaz adott állapotokat. — Ezért ,,tágították” a szemlé- letbeni „falakat”, és kitapintották a jövő körvonalait, a sokféleségben épp azt az árnyalatot, „melyben iá holnap rajza” állt. Tulajdonképpen ők a holnapi törvényeik hozói — vagy még pontosabban, József Attila szóhasználatával —, „rrregfaalílái ia törvényeknek”. Azaz ők azok, akik kütatva-figyelve a jelent, felismerik és megfogalmazzák azokat iá törvényeket, törvényszerűségeket, amelyek a jövő felé mutatnak, s amelyeket így természetesen a jövő mindig be is teljesít, (innen -ered a „köütő-váltesz” -fogalma is!)

Miért lesz éppen a költő -a „lángoszlop” — az „új vizekre” szálló —, miért ő ,,-az adott világ varázsainak mérnöke” — -ás így a „törvényhozó”? Ma már a pszichológia feleletét itud adni -erre a kérdésre is.9 „A költő tapasztalatai hozzáférhetőek .. . az általa befogadható hatások mezeje széles.... s -rájuk adott válasza teljes. Hozzá képest az átlagember impulzusainak kilenctizedét elfojtja, mert zavarodottság nélkül nem tudna mit kezdeni velük. Szamellen-zővel jár, mert különben megzavarná a lelki nyugalmát az, amit Iát. .. .A költő viszont — a tapasztalat rendszerezésére való páratlan képessége folytán — megszabadul ettől a kényszerűségtől. Olyan érzések, amelyek általában keresztezik egymást, összeütköznek, függetlenek és .megzavarják -egymást, benne tartós egyensúlyban egyesülnek... ” Ezéirt tud és mer is vallani a lét valódi természetéről; míg az átlagos ember csupán -a jelenségek felszíni-felületi világában próbál tájékozódná, s így fel se ismerheti a lét valódi törvényszerűségeit (természetesen ebből -adódik -bizonytalan ítélőképessége, sőt konformizmusa, ás: az -előírások és -parancsok -adnak neki biztonságérzetet, fogózót -ahhoz, hogy -a társadalmi értékrendbe mindenkor beilleszkedhessen). Tyitaranko szovjet szociálpszichológus fontos támpontokat -ad erre vonatkozóan.10 ,,. . .A társadalmi és politikai kiközösítéstől való félelem hozzászoktatja az embereket ahhoz, hogy pszichológiailag „süketek” legyenek, ia valóságról szerzett benyomások egyik részét tudattalanul elfojtsák, másik részét pedig könnyedén befogadják.” Ezzel szemben a költő — és általában -az alkotó egyéniség — nem fél -ebtől a „-kiközösítéstől”, hanem alkatánál, teremtő tehetségénél fogva „kísérletezni” kíván, hogy eljusson a jelen jelenségvilága mögött -rejtőző lényegig. Illyés -ezt így fogalmazza meg a H-amyik, Miklósnak ladlabt (korábban már idézett1) interjúban: „Azok a jó költők, -akik jól ki tudják mondani az igazat; ilyenformán —- akik l-egalább egy korszak számára -meg tudják fogalmazni -az igazat. A kevésbé hamisat.” Lukács György pedig (idézett könyvében, Utam Marxhoz) iá filozófia síkján vizsgálva -az alkotó személyiség és -a mindenkori jelen viszonyát, a -következő megállapításokat teszi: ,.A személyiség és -a társadalom egymáshoZkötöttsége. . . kifejezi az ember készségét, hogy a nem által normálisan elért lehetőségek válságaiban belsőleg továbblépjen; s ez a továbblépés -egy olyan helyzetben, amikor anyagilag valóra váltak egy magáértvaló nembeliség lehetőségei, segít ezt a nembeliséget -reálisan világra hozni. Csák a nagy filozófia és a nagy művészet (valamint egyes cselekvő -emberek példaadó magatartásmódja) mutat a magáértvaló nembeliség irányába, csak -ezek őrződnek meg kényszer nélkül az emberiség emlékezetében, halmozódnak fel mint feltételek egy készséghez: belsőleg előkészíteni az embereket a szabadság birodalmára ... M-a még szem

340